http://s8.images.www.tvn.hu/2009/08/02/22/11/www.tvn.hu_5910dc5a0610c1ceb06083415314ae2d.jpg

http://s8.images.www.tvn.hu/2009/08/02/22/14/www.tvn.hu_c582c3fd7f4eab4f2ecf7e31666724e9.jpg

http://s8.images.www.tvn.hu/2009/08/02/23/28/www.tvn.hu_66cf9a7e909a07c274c4bc675971317e.jpg

http://s8.images.www.tvn.hu/2009/08/02/23/36/www.tvn.hu_f548a43afb5600773c033baab63b8dba.jpg

http://xfree.hu/kep_show.tvn?SID=bf8da1f54d5f6a7037900c86e44eb138bf8da1f54d5f6a7037900c86e44eb138&kid=233802&aid=50903













Kényszerkilakoltatás Győrben, kérdőjelekkel!

Kedves Barátaim!

Szeretném megköszönni mindenkinek azt a szeretetet, aggódást, és lelki segítséget, országos imaláncot, amit kaptam sorsom megmentésért, barátaimtól, ismertetlenektől, hazánkban, és határainkon túl is.

Egyben tájékoztatom azokat is, akikhez így jut el szomorú lakásügyem történetének folytatása.
Nemvagyok bedölt hiteles, törvényesen, érvényes lakásbérleti szerződéssel laktam, tartozásom sem volt, mégis erkölcstelen módon végrehajtották a kilakoltatást Győrben.

Kényszererőkkel végrehajtották, 2009. május 12.-én, és egyetlen hajlékomat, melyben törvényesen laktam, elvették tőlem! Az érvényben lévő lakásbérleti szerződésemet a mai napig senki vissza nem vonta.

Törvényes lakásomat jeleztem ott végrehajtás előtt, kértem, halasszák el a kilakoltatást, mert itt tévedés, hivatali hanyagság van. Sajnos hiába!

Agressziv rendőri intézkedés közben súlyosan megsérültem, (agyrázkódás, nyaki gerincrándulás, zúzódás, mellkas zúzódás, alkar, csukló sérülései és zúzódása, bokazúzódás) Többször kellett visszavinni kórházba, fájdalmaim miatt nyaki merevítőt hordanom, és kezelésekre járnom, fájdalmaim csillapítása miatt baleseti utókezelésre.

Lakásomon a zárat kicserélték, benne lévő dolgaimmal együtt leplombálták, vissza nem mehetek, sérüléseim, fájdalmaim miatt kórházba vittek, több alkalommal is, és kórházból az utcára kerültem minden elhelyezés nélkül.

Végrehajtótól semmilyen jegyzőkönyvet nem kaptam, és ott sem íratott alá senki, semmit velem, pedig ott voltam! Ami ennél még durvább, hogy helyettem valaki aláírta, de az nem az én aláírásom!
Fénymásolatban láttam, melyet kérdésemre, melyet INSZOL igazgatója felé intéztem, hogy hol vannak a dolgaim , fénymásolatban megküldte.

A mai napig hivatalosan, eredeti példányban nem kaptam meg, azt sem, hová lettek a lakásban maradt dolgaim....Rendőri intézkedés miatt megtettük a feljelentést ügyvédemmel. Kapott információm szerint a rendőrt felfüggesztették.

Lakásom még mindig üres. Én pedig hátizsákkal a hátamon 40 fok melegben agyrázkódással, nyaki gerinczúzódással utcára kerültem. Erőtlenül, betegen gyalog rovom a várost. Barátaim segítségével, szívességgel lakok több helyen, ahol éppen tudok, és szenvedések árán élem túl napjaimat...
Győr város vezetői lakásügyem meghallgatásától, annak megoldásától, kezdettől elzárkóztak. Többször kértem írásban is beadva a város vezetőinek, közgyűlés elé tárva döntésüket kérve, sajnos hiába, válaszra sem méltattak.

Győr város vezetői be is látták már a hivatali hanyag munkájukat, igazammal mégis magam maradtam:

(Hír Tv Keresztmetszet 153. adása. 2006. febr.22., Duna Tv 2006. márc. 03. kiemelt hírekben).

A műsorokban Wajzer Gábor, Győr város Lakásiroda vezetőjeként elmondta kérdésre, :

,,Igen, találkozunk olyan ügyekkel, ahol, felvetődik a hanyagság, ez vitathatatlan, ahol lehet meg is, próbáljuk ezeket így utólag rendbe tenni, és orvosolni. Van, amit nem lehet, tehát nyilván évtizedes sérelmeket nem fogunk tudni kijavítani. Lehetőséget mindenkinek megpróbáljuk megadni, de hát helyretenni az akkori időszaknak a hibáit, azt hiszem, hogy nem a mi dolgunk és nem is fogjuk tudni soha megoldani."

Kijelentette azt is ,,Nyilván valaki tévedett. Azt, hogy a bérlő volt, vagy az akkor őt kijelölő szerv volt, azt hiszem ez nem az én dolgom eldönteni."

A kilakoltatást még ezek után sem állították le, hiába jeleztem , kértem, könyörögtem, állítsák le a tévedésen alapuló kilakoltatást...de nem ez történt.


INSZOL igazgatójának küldött levelem:


INSZOL Ingatlankezelő és Szolgáltató Zrt.
9024 Győr, Orgona u.10.

Tárgy: Tájékoztatás kérése

Tisztelt Sági Géza Vezérigazgató Úr!

Alulírott Bagó Andrásné 9025 Győr, Radnóti Miklós u. 25 fsz.1. szám alatti lakos T.Cim által kezdeményezet végrehajtási eljárással kapcsolatban az alábbi tájékoztatást kérem.2009. május 12.-én karhatalom igénybevételével önálló bírósági végrehajtó erőszakkal a lakás elhagyására kényszerített, azonban a mai napig erről semmiféle írást nem kaptam és arról sem, hogy az ingatlanban maradt dolgaimnak mi lett a sorsa, hol vannak.

A több mint 10 éve tartó ügynek szenvedő alanya vagyok, amit az Önök, ill. jogelődjük az IKV dolgozóinak sorozatosan elkövetett hanyag munkája, mulasztásaik és törvénysértéseik idéztek elő. Jelenleg is igazolható azon magatartásuk, mely szerint 2002. április 30.-án a lakásbérleti szerződést közös megegyezéssel módosítottuk, melyben a bérleti szerződés fennállta, vagyis a jogfolytonosság elismerésre került.

Ezzel szemben a folyamatos lakbérfizetés ellenére a határozott idejűről határozatlan idejűre módosult lakásbérleti szerződést a mai napig senki nem mondta fel, hanem a kilakoltatást kényszererőkkel végrehajtották, ahol súlyosan megsérültem, jelenleg is korházi kezelés alatt állok.

Ezt a tényt nemcsak T. Címnek, hanem a polgármesteri hivatalnak is írásban jeleztem, azonban a mai napig erre az okiratra reagálás nem történt.Kérem, hogy legkésőbb 15 napon belül írásban nyilatkozzanak a fent említett szerződés módosításáról, mert azt én érvényesnek tekintem. Ezen kívül kártérítési igényt fogok bejelenteni és kérem válaszukban térjenek ki arra, hogy hajlandóak-e a történtek után részemre az engem ért anyagi és erkölcsi károm kompenzálására kártérítést fizetni.

Emlékeztetőül csatolom a 2002. április 30-i okirat másolatát.

Győr, 2009. június 25.

Tisztelettel:
Bagó Andrásné


INSZOL igazgató válasza

INSZOL Ingatlankezelő és Szolgáltató Zrt.
tel: 96/511-420
fax:96/511-642

9024 Győr, Orgona u.10.

Bagó Andrásné


Radóti M.u. 25.fszt.1.

9025

Ügyintéző: 12-91/2008.


Tárgy: Tájékoztatás Győr, 2009.06.29.



Tisztelt Bagó Andrásné!


A 2009. június 25-én kelt levelére válaszolva, megjegyezni kívánjuk, hogy nem igazán értjük a „lakásban maradt holmik hollétére” vonatkozó kérdését, mivel a lakás a végrehajtási cselekmény időpontjában teljesen kiürített állapotban volt. A lakást vélhetően Ön üríthette ki, mivel a kilakoltatás időpontjáig az kizárólag az Ön birtokában volt, és a végrehajtó általi felnyitáskor ingóságok nem voltak a lakásban. Ennek alátámasztására mellékeljük a végrehajtási ügyben felvett jegyzőkönyvek másolatát.

Tájékoztatjuk, hogy a végrehajtási eljárás befejeződésével társaságunk az ügyet lezártnak tekinti, így nem áll módunkban a Győr, Radnóti M. u. 25.fszt.1 szám alatti önkormányzati bérlakás kapcsán Önnel további egyeztetést folytatni.


Kérem fenti tájékoztatás elfogadását és tudomásulvételét.


Üdvözlettel:

Sági Géza
ügyvezető igazgató






Kedves Barátaim!



Sajnos a romló egészségi állapotom miatt csak most tudtam megtenni, hogy egyáltalán beszéljek erről az ügyről. Idegsebész, és szakorvosok szerint hosszú a gyógyulási idő, mivel a nyaki gerincnél érzékeny, fájdalmas területet, idegköteget ért az ütés, és a fájdalom kihat a végtagokra. Jelenleg is sokat fáj a fejem , a kitekert bal kezem, és végtagjaim. Orvosaim szerint sokat kell pihennem, kímélő életmódot javasoltak, és azt is hozzátették, hogy sajnos az alapprobléma megoldása nélkül a gyógyulás, felépülés javulása sem várható. Maradandó nyomát viselem a bal kezemen is még mindig. Kórházba vissza kell mennem kontrollra. Bízom benne, hogy még van lehetőség, kezelés, segitség a teljes felgyógyulásomhoz.
Győr, 2009. augusztus 26.

Szeretettel:

Zsigai Klára

Független Újságírók Szövetsége
BENCSIK LÁSZLÓ: A Magyar Köztársaság nevében
Publicisztikák
2007.09.20.
/Egyedül, de nem magányosan/
2007. szeptember

„A Magyar Köztársaság nevében!

Kihirdetem a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság ítéletét: a felperes fellebbezését a bíróság elutasítja.”
Keményen koppanó, kegyetlen szavak – a karhatalom általi kiköltöztetést jelentik a felperes számára.
Ő némán ingatja fejét, miközben a tanácsvezető bíró indoklását hallgatja, szemében csalódottság, láthatóan alig hiszi, amit hall. Válla kissé megroggyan, és az előbb még gondosan fésült frizura is mintha fénytelenebb lenne.
Bagó Andrásné Zsigai Klára tizenhárom esztendeje harcol Győr város Polgármesteri Hivatalával és az INSZOL Rt-vel (győri IKV), hogy hátralévő éveit abban a lakásban élhesse le, ahol gyermekként felnőtt, ahol idős, magatehetetlenül béna szüleit halálukig ápolta.

A legfrissebb bírósági ítélet szerint ehhez nincs joga.
A szóban forgó hajlék esetében ne gondoljon senki sokszobás, „rózsadombi” szintű villára, az a Győr-Sziget elnevezésű városrész egyik viharvert utcájában van, egy hatvanas években épült, soha fel nem újított, szocreál épület földszintjén, és mindössze kétszobás.
Ennek a lakásnak a bérleti jogáért folyik az évtizedes küzdelem, nem kímélve idegrendszert, pénzt és bírósági, közhivatali kapacitást.
A történet 1962-ben kezdődik, amikor az öttagú család határozatlan idejű főbérleti kiutalással tanácsi bérlakáshoz jut. Az erről szóló határozat Zsigai Lászlót, az édesapát nevezi meg bérlőként, a bérleti szerződésre azonban valamilyen oknál fogva már az édesanya, Zsigai Lászlóné neve kerül. Hivatali elírás, hanyag iratkezelés lesz jó harminc év után a konfliktus kiváltó oka.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az édesanya – könnyítendő a család anyagi gondjain – átmenetileg elvállalja az épület házmesterségét. A munkájáért díjazást kap, de egyéb tekintetben bérlői státusza nem változik, a lakást - közös megegyezéssel - sosem minősítik át szolgálati lakássá - lakbért, vízdíjat és minden más költséget ugyanúgy fizet, mint a ház többi lakója.

Zsigai Lászlóné több éves munkaviszonya 1976-ban megszakad, mivel mozgásában korlátozottá válik, és egyre romló egészségi állapota miatt feladatkörét már nem tudja ellátni. Orvosi bizottság elé kerül, és lábával leszázalékolják. Munkáltatója a tényt tudomásul veszi.

A későbbi években az édesapa egészségi állapota is súlyosan megrendül, magatehetetlen bénaként a járásában korlátozott, rokkant feleségének gondozására szorul. A szülők életvitelének ellehetetlenülése 1993-ban arra készteti főhősünket, az időközben már önálló háztartásban élő Bagó Andrásné Zsigai Klárát, hogy gondozásuk, ellátásuk megoldása érdekében visszaköltözzön a Radnóti utcai lakásba. Napközben dolgozik, délután rohan haza a háztartást és a beteg szülőket ellátni - ez a napi programja az elkövetkezendő időszakban.

Az édesapa 1994-ben, az édesanya 1996-ban meghal. A két halálesettel rémálomszerű eseménysorozat indul be Zsigai Klára életében. Szülei halálát követően elveszti testvérét is, majd állás nélkül marad. Mindennek megtetőzéséül hirtelen és teljesen váratlanul szembetalálkozik az önkormányzat döntésével, ami szerint el kell hagynia a lakást, lévén az ő nyilvántartásuk szerint az szolgálati lakás.

Főhősünk alól ekkor kicsúszik a talaj - ezt a csapást már nem tudja lábon elviselni. Mozgásképtelenné válik, kórházba kerül, ahonnan a kezelés végeztével - állapotát véglegesnek ítélendő - tolókocsiban bocsátják el. A maradék erejét összeszedve elhatározza, hogy mégsem adja fel, összegyűjtött anyagi tartaléka terhére nemzetközileg elismert természetgyógyászati tanulmányokba kezd, és kinezológiai szakképesítést szerez. A megszerzett ismeretet és technikát saját maga gyógyítására használja fel, és kitartó erőfeszítésének köszönhetően kigyógyítja magát az orvosok által véglegesnek elkönyvelt állapotból.

A siker visszahozza önbizalmát, elhatározza, hogy a végsőkig küzdeni fog a lakásért, amiben életének jelentős részét leélte.
Nézzük, mi történt a lakás ügyében, mi vezetett ilyen bonyodalmakhoz?

A ház társasházzá alakításának folyamata, a lakások bérlők általi megvétele, még az édesanya halála előtti évben megkezdődik. Zsigai Lászlóné is benyújtja kérelmét a megvásárlásra, lánya - Bagó Andrásné Zsigai Klára – nevére szólóan. Szerződéskötés még nem történik, amikor az édesanya elhalálozik. Klára jelenti az esetet az INSZOL-nál és az Önkormányzatnál, ahol küldik őt a bérleti jogviszony folytatásának rendezésére, és felszólítják, kérjen a ház lakóitól igazolást arról, hogy életvitelszerűen itt lakott, és ők hozzájárulnak lakásának általa történő megvételéhez. A kért igazolásokat beszerezte, és benyújtotta a Polgármesteri Hivatal Lakásirodájának. A bérleti jogviszony rendezése már sokkal nehezebben megy, egy éven keresztül járja a hivatalokat, ahol nyugtatják, hosszú a kifutása az ilyen ügyintézésnek, kérik, legyen türelemmel. Később egy évre (1997. augusztus 1. – 1998. július 31.) bérleti szerződést kötnek vele, mondván, csak így tudják nevére írni a lakást. (A szerződésre rákerül, hogy a bérlő nem rendelkezik másik lakással, így lakhatását a későbbiekben sem tudja önerőből megoldani.)

A szerződés lejártát követően közlik Klárával a végleges döntést: A szóban forgó lakás az INSZOL Rt. szolgálati bérleménye, a lakásbérleti jogviszonyt nem kaphatja meg, a lakást nem vásárolhatja meg, oda a tulajdonos új bérlőt kíván kijelölni. Elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ezt követően az iroda vezetője felszólítja, hogy a lakás kulcsait adja le a bérbeadónak.

Zsigai Klára ekkor már minden eszközt megragad, hogy megvédje magát a kilakoltatástól, az utcára kerüléstől. Megkeresi önkormányzati képviselőjét, a városi jegyzőt, az összes, ügyben érdekelt hatóságot, majd a sajtó figyelmét is felhívja a vele történt méltánytalanságra.
Végső elkeseredésében bírósághoz fordul. Az ügy az eltelt években, több menetben végigjárja a különböző szintű bíróságokat, még a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozik vele.

A jogi eljárás részleteinek ismertetésére itt nincs lehetőségünk, a lényeg a következő: Bagó Andrásné Zsigai Klára álláspontja szerint a valamikori Lakásigazgatási Osztály az édesapját tekintette igénylőnek, és az ő nevére bocsátott ki határozatot, bérlőnek jelölve ki őt, míg a bérleti szerződést – tévesen - már édesanyjával kötötték meg úgy, hogy a bérlakás szolgálati lakássá minősítéséről egy szó sincs a bérleti szerződésben. (A bérlakás kiutaló határozata is azért szólt Zsigai László nevére, mivel Zsigai Lászlóné eredetileg csak ideiglenes jelleggel vállalta el a házmesterséget.). A dolog pikantériája, hogy a hivatali irattárból előkerülő bérleti szerződés példányát manipulálták, áthúzták rajta a bérlakásra utaló adatokat, és a SZOLGÁLATI LAKÁS felirattal látták el. Így a bérlő és a hivatal bérleti szerződése jelentős tartalmi eltérést hordozva vonatkozott ugyanarra a lakásra.

Ennek a korábban megmásított dokumentumnak a fénymásolt példánya kísérte el az ügyet a Legfelsőbb Bíróságig, és ez volt a hivatkozási alap mindvégig a bérleti jogviszony folytatásának elutasítására. Ez támasztotta alá az Önkormányzat álláspontját, miszerint ez a bérlemény szolgálati lakás. Történt ez mindaddig, mígnem Klára édesanyjának hagyatékából elő nem került az eredeti – nem manipulált - lakáskiutaló határozat és bérleti szerződés. Erre hivatkozással főhősünk új keresetet terjesztett elő, kérte a bérleti jog elismerését, hiszen az előkerült dokumentumok bizonyították, a lakás státusza: tanácsi bérlakás.

Az eljáró bíróságok szerint „a perbeli jogvita szempontjából a bérleti szerződés tartalma nem releváns”, és az akkor hatályos jogszabályok értelmezésére hivatkozva – igazat adva a bérbeadónak, hogy ez egy szolgálati lakás - a lakásbérleti szerződés folytatására irányuló kérelmet nem támogatják.

A legutolsó – Klára fellebbezését elutasító - megyei bírósági ítélet alapján néhány héten belül kilakoltatható, akár rendőri segítséggel az utcára tehető.
Bagó Andrásné Zsigai Klára önvallomásából: - Többször kértem méltányosságot, hogy próbálják emberi módon rendezni az ügyet. Kezdettől fogva itt laktam, úgy érzem, jogom van ehhez a lakáshoz. Érzelmi szálak is fűznek hozzá – egész gyerekkoromat itt éltem meg. Időközben minden rokonomat elveszítettem, tehát nagyon fontos számomra, hogy ebben a házban maradhassak. Sem lakbérrel, sem közüzemi díjjal nem tartozom. Az irodán tudják nagyon jól azt is, hogy önerőből nem tudom megoldani a lakhatásomat. …Most eljutottunk addig, hogy az igazammal egyedül maradtam, mert a nem megfelelő törvények nem az igazságot szolgálják, és így nem a valós tények kerülnek felszínre. Felháborító, hogy most az szólíthat fel engem a lakás elhagyására, aki igazán a hamisítást, az önkényes iratmódosítást megtehette. …Méltányosságra, emberi megoldásra nem hajlandó az önkormányzat és az INSZOL, csak megfélemlítenek, megaláznak rendszeresen. …Úgy érzem, hogy ügyem mögött több olyan ember esete is van, akik hozzám hasonló helyzetbe kerültek, és nem voltak képesek sem erővel, sem kitartással végigvinni a harcot. Amit igazán felháborítónak tartok, hogy az INSZOL-nak még ma is a saját irattárában vannak a régi ügyek papírjai, nem a levéltárban, nem egy olyan rendszerben, ahová soha senki nem nyúlhat be és manipulálhat meg papírokat. Vettem a fáradságot, és elmentem a város levéltárába, kigyűjtöttem az ügyre vonatkozó jegyzőkönyveket 1960-tól.

Megnéztem, hogy dolgoztak a lakáshivatalban, milyen volt a belső ellenőrzés, és milyen hibákat hoztak felszínre. Arra a pár évtizedre, amit ott végignéztem – és bizonyítani tudom, mert fénymásolatot is kértem belőle – korrupt, önkényes ügyintézések, hivatali visszaélések, manipulálások és különböző jogszabályok áthágása volt a jellemző.

…Szomorú dolog, hogy Győr városában tizenhárom évig tart egy ilyen per, szomorú, hogy olyan emberrel teszik mindezt meg, aki erején felül végigvitte ügyét, minden segítség nélkül. Pontosan azért akarják ellehetetleníteni, mert kiállt az igaza mellett, és minden körülmények között ember tudott maradni. Az ilyet – azzal a gondolkodással, amilyen világot ma élünk - el kell taposni. Én azt kérem mindenkitől, hogy fogjunk össze, mert ez az eset nem egyedi. …Nekem tizenhárom évet vettek el az életemből, nem is éltem igazán, és ma ott tartok, hogy el kell döntenem virágot viszek a szüleim sírjára, vagy kenyeret vásárolok.

Az ügy tanulságai szerteágazóak. Foglalkozzunk most csak főhősünk – tragikus hősünk - személyével, milyen ember ő, hová lehet elhelyezni a képzeletbeli társadalmi ranglétrán?

Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy Zsigai Klára egyetlen pillanatig nem ül tétlen, nem vár az állam gondoskodására, hanem dolgozik, tanul és tisztességgel ellátja családját. Amikor szülei már nem tudják háztartásukat önállóan vezetni, akkor őket is felkarolja, gondozza zokszó nélkül, nem kér a várostól szociális ellátást, segélyt.

Amíg tart a pénze – hét évig - ügyvéd segítségét veszi igénybe jogi küzdelmében, majd a kényszerűség ráviszi, hogy beletanuljon a polgári jogba. Ezt követően már maga írja beadványait, fellebbezéseit, és látja el saját maga jogi képviseletét.
Mérlegképes könyvelőként hosszabb ideje regisztrált munkanélküli, de nem akar segélyből élni, ötvenegy évesen közgazdász (ágazati) logisztikusként államvizsgázik, majd „C” típusú középszintű angol nyelvvizsgát tesz és számítástechnikai ECDL tanfolyamot végez. Lehetőségeinek további bővítésére az EU pályázatíró képesítést is megszerzi.

Zsigai Klára nem akar mást, csak dolgozni és élni. Úgy érzi, egyiket sem hagyják. Hiába rendelkezik többféle végzettséggel, pályázatait visszautasítják, személye az elbírálásoknál rendszeresen hátrányba kerül. Meg van róla győződve, hogy ő ebben a városban sosem fog munkát kapni. Összefonódásról, ellene irányuló akciókról beszél. Állítja, a város vezetése igyekszik rossz hírét kelteni. Mondhatnánk üldözési mániának, ha nem olvastuk volna Győr polgármesterének elnézést kérő levelét, melyet az adatvédelmi biztos felszólítására küldött főhősünknek. Bizonyára nem ok nélkül.
Munkát tehát nem kap, most a lakásából is ki akarják tenni.

A maga igazát keresi a bíróságokon is, holott tudnia kellene, hogy azok, az érvényes jogszabályok figyelembevételével és értelmezésével JOGOT szolgáltatnak és nem IGAZSÁGOT. (Talán Mátyás volt az utolsó, aki - úgy hisszük - törekedett az emberi, erkölcsi igazságérzetet érvényesíteni az ítélkezésben.)
Zsigai Klára tíz körömmel kapaszkodik polgári létének utolsó fix pontjába és értékébe: a lakásába. Még mindig reménykedik egy emberi megoldásban. Megfelelő kompromisszumra is hajlandó lenne, ha az számára méltányos megoldást jelentene, de ilyet idáig csak megalázó feltételekkel kínáltak fel számára.

A „Zsigai Klárák” itt élnek közöttünk. Lehet őket nehéz embernek nevezni, mondhatjuk rájuk, hogy szélmalomharcosok, de üdvözölhetjük őket a hazánkban olyan nehezen ébredező civil kurázsi képviselőjeként is. A megítélés változhat, de van, ami vitathatatlan: értékes emberek. Kár lenne egyért is közülük…
Kedves Zsigai Klára! Tisztelt Győr Város Polgármesteri Hivatala!
Úgy ítéljük, eljött a fegyverletétel és békekötés pillanata.

BENCSIK LÁSZLÓ (FÚSZ)

Zsigai Klára

A sors


Parányi csillagok burokszirmába
Zárt titkos jelek most is üzennek,
Kezem mégis féltőn megremeg.

Erőtlenség feledteti, dédelgetett,
Féltve őrzött vágyakat,- végtelen
Időből kiszakított fájó korlátokat.

Elérsz, ha földig lehajolsz értem,
Jelem még ismered, - ha akarsz,
Érinthetsz, láthatsz, szerethetsz!

Cseppkövekké dagadt emlékek,
Boldogság-félelem súlya alatt,
Lelkemig ér, a rejtőzködő csend.

Elűzném a ködöt, felhőket égről,
Szabadság tiszta fénye erőt ad,
Nap még beragyogja utunkat.

Zápor-villámok lassan csitulnak,
Ringatózó reményekkel sorsomat
Boldogan viselem, nem cserélem,

Enyém lett, - Már mindörökre!

Győr, 2008. december 25.

Zsigai Klára

Szerelem tengerében


Reggeli napsugár simogat kedvesen
Boldogan nézem csillogó szemedet
Nyakadhoz bújok
Karjaidba fonom testem
Felhőtlen szerelemünk
Tengerét keresem.

Tüzes pokol-lüktető testek mámora éled
Ujjaink gyengéd játékos táncba kezdenek
Vágyak minden rezdülésre
Szenvedélyt kelt
Feszülő ringó testek
Határt nem ismernek.

Megölellek mohón követelem szerelmed
Erogén zónák varázslatok kertjében
Hajadba túrok,hozzád bújok
Vágyak, rejtett zugok
Ezernyi fény szikrát szór
Életre kel valahol.

Testünk eggyé váll szánk némán összeforr
Boldog halk sikoly szakad fel
Lüktető szívek éneke meséli tovább
Nincs annál édesebb
Mint a csókkal zárt
Szerelem!