Minden vélt párhuzam a szövegek és a friss magyar belpolitikai történések között csakis a véletlen műve lehet.Lectori salutem! Ebben a már alsóneműt szaggató kánikulában nem szeretném az olvasót súlyos témákkal gyötörni. Inkább könnyű, szórakoztató nyári olvasmányokat ajánlanék ezúttal – rendhagyó módon – e hasábokon a figyelmébe. Minden vélt párhuzam a szövegek és a friss magyar belpolitikai történések között csakis a véletlen műve lehet.

Itt van mindjárt egy kultuszmű, az Állatfarm, George Orwell szatirikus, allegorikus tündérmeséje. Valahol Angliában, a mindenkori jelen időben egy tanyasi farm háziállatai fellázadnak a részeges, hazug, adósságokkal küszködő, képmutató és könyörtelen Jones gazda ellen és elűzik. 

Önmaguk veszik birtokukba a tanyát, kezükbe (mancsukba, patájukba, csülkeikbe) a sorsukat. Megkísérlik az önálló gazdálkodást, az embertől eltanult módszerekkel, de szabad állathoz egyedül méltó, egyenlőségen alapuló, állatközi viszonyok között. A lovak, tehenek, kutyák, birkák, szárnyasok vezetését a legértelmesebb jószágok, a disznók vállalják, élükön Napóleonnal. A nagy, állatian idealisztikus kísérlet onnantól romlik el, amikor kifüggesztetik az ólak homlokzatára a regény mottójává is vált jelszót: ˝Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek.˝

Persze a gyarmattartáson szocializálódott brit imperialisztikus észjárás mellett a magyar közhagyomány is ismeri ezt a gondolkodásmódot. Ott van például a Mátyás király legendáriumához tartozó történet a gyevi bíróról. Móra Ferenctől tudjuk, hogy Gyevi igazából Algyő lenne, ahol a helyi községvezetőre más szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra.  (˝Kivéve a gyevi bírót!˝) Ebbe a sajátosan öntörvényű világba csöppen bele az álruhás Mátyás király, aki aztán megszüntetve-megőrizve bár, de újraszabatja a gyevi törvényt, helyreállítva így a világ rendjét.

A mese feldolgozásának végére Móra még gondosan odabiggyeszti: ˝Ezt pedig annak a bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!˝