A Lehet Más a Politika államalapító Szent István ünnepén az akarnokság politikai kultúrája helyett a valódi nemzeti együttműködés politikai
kultúráját kéri számon a Magyarország újjászervezését hirdető
kormányon.

1991 tavaszán a szocialista diktatúra utáni első szabadon választott
Országgyűlés a három nemzeti ünnepünk közül augusztus 20-át,
államalapító Szent István ünnepét avatta a Magyar Köztársaság
hivatalos állami ünnepévé.  Augusztus 20-a így ma egyszerre
emlékeztet bennünket államiságunk megalapozására és a magyar
demokratikus állam újjászületésére.   Több mint ezer év távolából
visszanézve első nagy királyunk korára a ma embere a vitathatatlan
közösségi teljesítményre emlékezhet. I. István és kortársai méltó
választ adtak koruk kihívásaira. Az első ezredforduló magyarsága
sikeresen alkalmazkodva az akkori nyugati világ, a keresztény Európa
életformájához, eszméihez, normáihoz, hatalomszervezési
technikáihoz, az európai keresztény államok közösségébe illeszkedő,
erős, tekintélyes, független államot hozott létre. Megteremtve ezzel
a feltételeit a Keletről jött, korábban  nomadizáló,
törzsi-nemzetségi szervezetben élő pogány magyarság lelki, szellemi
megújulásának, és ezáltal önálló közösségként  való megmaradásának
és államalkotó népként, nemzetként történő megerősödésének a
Kárpát-medencében.   A második ezredforduló magyarsága – amint azt
az elmúlt bő húsz esztendő bizonyítja, nem volt erre képes. Nem
tudott élni a lehetőséggel, hogy a diktatúrának véget vető
demokratikus fordulatot közössége szellemi, lelki, morális
megújulásával kapcsolja össze, és a XXI. századi európai demokráciák
közösségébe való beilleszkedés lehetőségét állama, országa és
nemzete megerősítésére használja fel.   Kirívóan boldogtalan,
elöregedő, testileg, lelkileg, szellemileg beteg, végzetesen
megosztott, fogyó népesség lakja, és szétesett, normavesztett,
alapvető funkcióinak – a közösségi önreprodukció segítésének -
ellátására képtelen, gyenge állam a mai Magyarország.
A Lehet Más a Politika 2010 tavaszán osztozott a magyar társadalom
nagy többségének vágyában a radikális változásra, a
rendszerváltoztatás korszakának gyökeres felülvizsgálatára és
kiigazítására. Épp ezért nézi növekvő elképedéssel a tavaly
tavasszal kétharmados parlamenti többségre szert tett jobboldal
politikai elitjének Magyarország újjászervezése címén véghezvitt
pusztítását a demokrácia intézményrendszerében, a politikai
kultúrában és a társadalom bizalmi viszonyaiban.   A társadalmi
javak és terhek igazságosabb elosztása, az állampolgári részvétel
lehetőségeinek erősítése, az önmagukért és környezetükért
felelősséget vállaló egyének és a helyi közösségek önállóságának
tisztelete és a társadalmi együttműködés ösztönzése helyett a
társadalmi igazságtalanságok növelését, a közügyekben való érdemi
részvétel lehetőségeinek módszeres szűkítését, a végrehajtó hatalom
hatáskörének mértéktelen kiterjesztését, a végletes centralizációt.
Az akarnokság kiépülő rendszerét, amely a magyar társadalom anyagi,
lelki, szellemi erőforrásaival való fenntarthatóbb gazdálkodás
helyett tovább löki előre a magyar állampolgári közösséget és
nemzetet a fenntarthatatlanság lefele vivő pályáján.
Vitathatatlanul szükség van Magyarország, a magyar állam
újjászervezésére. A magyarországi politikai közösség és a magyar
nemzet lelki, szellemi, morális megújulására. Immár jóval nagyobb
szükség van rá, mint 2010 tavaszán volt. De a XXI. század elején, az
európai demokráciák közösségéhez csatlakozott Magyarországon ennek
előhívására és véghezvitelére az önkény, az akarnokság politikai
kultúrája alkalmatlan. Bármilyen vezetői elhivatottságot érezzenek
is képviselői. Ehhez a (valódi) nemzeti együttműködés kultúrájára
lenne szükség.  

Budapest, 2011. augusztus 20.

     LMP Sajtó

   Kiadó: Lehet Más a Politika párt (LMP)