Nemzeti ünnepünkre emlékezünk, 1956 dicsőséges napjaira. A forradalomra és a szabadságharcra, hőseinkre és az áldozatokra. Nemzeti ünnepünkre emlékezünk, 1956 dicsőséges napjaira.

  A forradalomra és a szabadságharcra, hőseinkre és az áldozatokra. Szüleinknek és nagyszüleinknek, akik átélték ezeket a történelmi napokat, szinte kivétel nélkül van egy-egy személyes élményük. Majd minden magyar családra közvetve vagy közvetlenül hatással voltak a történtek. 1956 az ő számukra nem csak történelem, hanem személyes történet is. 1956 valódi arca az ő személyes történeteik mozaikjából áll össze. Ez a kép nem fekete-fehér, hanem sokszínű, mint maga a történelem. Egy olyan nemzedék képviselőjeként állok ma itt, akik évtizedekkel a harcok után születtek, és felnőtté válásunk a rendszerváltás idejére esett. Mi előítéletek nélkül vállaljuk a forradalom és szabadságharc eszméinek üzenetét, a nemzet egységes akaratát, egy szabad, egy jobb, egy igazságosabb élet megteremtését. 54 évvel ezelőtt egy egész nemzet kiáltotta: elég volt! Elég volt a zsarnokságból, az elnyomásból, elég volt a hazugságból! 54 évvel ezelőtt, a forradalom egy hatalmas, spontán nemzeti összefogást jelképezett: egyetemistáktól a munkásokig, értelmiségiektől a tsz-parasztokig. A diktatúra fegyvereinek árnyékában Magyarország ezzel az együtt akarással vívta ki a demokratikus világ osztatlan elismerését és rokonszenvét. Az utcák megteltek emberekkel, lelkesedéssel, reménnyel, az egész országot átjárta a szabadság levegője. Ezekben a napokban a terror, az elnyomás és a diktatúra hosszú évtizedei után Magyarország megízlelhette végre a szabadság és az önrendelkezés ízét. Megérezhette azt, hogy milyen, amikor magunk döntünk sorsunkról. Mint minden történelmi pillanat, 1956 is megteremtette a maga hőseit. Hétköznapi emberek váltak egyik napról a másikra a nemzet történelmének alakítóivá. Idősek és fiatalok vették fel a harcot az elnyomás ellen. Ki fegyverrel, ki tollal, ki a gondolat erejével, de egyforma hősiességgel, önfeláldozással és eltökéltséggel. Ezek egyike volt Nagy Imre, Magyarország miniszterelnöke. Nagy Imre a magyar nemzet egésze iránt érzett felelősségtudatával, a baloldali értékek következetes vállalásával, a forradalom sorsdöntő napjaiban igazi demokrataként és hazafiként viselkedett. Bevonult a nemzeti hősök pantheonjába. Ő az, aki ezekben a sorsdöntő napokban politikusból valódi államférfivá magasodott. Azok közé az államférfiak közé tartozik, akik bármilyen oldalról érkeztek is, egy sorsfordító pillanatban, hazájuk érdekében cselekedtek, annak szabadságáért, méltóságáért küzdöttek és a döntő pillanatban saját életüket is készek voltak feláldozni elveikért.

A nemzeti kormány élén, a viharos gyorsasággal zajló történések sodrában összefogta és a nemzet miniszterelnökeként képviselte a legfontosabb célokat: a szabadságra és függetlenségre, önrendelkezésre és jogállamiságra vágyó magyar törekvéseket. A fegyveres megszálló csapatok által szorongatva felismerte az összefogás igazi erejét. Tudta, hogy csak addig lehetünk sikeresek, ameddig a nemzet össze tud fogni, a kor viszonyai közepette, a lehetséges legteljesebb módon. Minden eszközével azon munkálkodott, hogy ez az egység létrejöjjön, hogy a különböző elképzelések egy gondolatban, egy értékben egyesüljenek: ez pedig a szabadság. A nemzet egységes egész, a haza nem osztható fel sem világnézeti, sem vallási, sem etnikai vonalak mentén. A nemzeti egységért tenni, azt gondozni, ápolni kell. A valódi nemzeti egység és együttműködés csak a szabadság és a demokrácia kereti között, az egyéni és a közösségi érdek összehangolásával jöhet létre. Ezzel visszaélni egyet jelent a nemzet elárulásával! Tisztelt Emlékezők! 1956 egy új korszakot nyitott a második világháború utáni időszak történelemében. Egy kis közép-európai nép hősissége bizonyította az egész világnak, hogy szembe lehet, és szembe kell szállni a diktatúrával és minden elnyomó hatalommal, legyen az bármilyen hatalmas, tűnjön az bármilyen legyőzhetetlennek. Nincs reménytelen küzdelem, ha annak célja a szabadság, a demokrácia, az igazságosság és jobb élet megteremtése. 1956 októberének üzenete tovább élt a megtorlás rideg és kegyetlen hónapjaiban, a gyászban és az emlékekben. Tovább élt hosszú évtizedek minden percében. Ott élt lakások elsötétített szobáiban, baráti beszélgetésekben, betiltott gondolatokban, szavakban és írásokban. Ott élt a hatalom reszketésében minden októberben és március 15-én. És ott volt 1989-ben is, a rendszerváltás sokszínű és mozgalmas napjaiban. Akkor, amikor Magyarország újra független és szabad köztársaság lett. Akkor, amikor az egész nemzet újra a reményt választotta. Magyarország megküzdött a szabadságáért. Vérrel, életekkel és elvesztegetett évtizedekkel fizette meg az árat. De a mi szabadságunk éppen ezért értékesebb bármi másnál mert oly sokba került. Ezért a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk önmagunkkal és gyermekeinkkel szemben, ha lemondunk róla. Vigyáznunk kell rá, mert ez legszentebb örökségünk, legfőbb értékünk. Ma, amikor a hatalom ki akarja sajátítani ezt az örökséget, amikor annyian a puszta megélhetésükért küzdenek, amikor szabadságunkat a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság, a pénztelenség korlátozza, amikor mindennapi élmény a megaláztatás és a kilátástalanság, nem lehetünk elnézőek. Jövőnk legnagyobb ellensége a kiábrándultság és a közöny. Meg kell, és meg fogunk küzdeni szabadságukért, személyes szuverenitásunkért, lehetőségeinkért és a jobb életért. Ez a forradalom legdicsőbb üzenete! 1956-ban diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek szálltak szembe a hazugsággal. Egy embertelen diktatúra hazugságával.

A legnagyobb hazugság, ha a népet, a nép nevében fosztják meg önrendelkezésétől. A legnagyobb hazugság, amikor a hatalom túlterjeszkedik a néptől kapott felhatalmazás keretein és tökéletesnek, felkentnek hiszi magát. Amikor egymaga határozza meg, mi a szolgálja a közjót és mi nem, mi erkölcsös és mi nem, ki értékes és ki kevésbé az. Amikor ítél és megkülönböztet. Minden hatalom elveszti legitimitását, ha akaratát antidemokratikus úton, az emberek szabadságának és szuverenitásának korlátozásán keresztül akarja érvényesíteni. Ezen semmit nem változtat az, hogy hogyan jutott hatalomra, mint ahogy nem változtat az sem, hogy jó, vagy ártó szándék vezérli-e. A cél nem szentesíti az eszközt. Nagy Imre sorsa ennek felismerése volt. Nagy Imre Kaposvár szülötteként, hazájáért életét áldozó, nagy formátumú államférfiként beírta a nevét a történelembe.

  A XX. századi magyar történelem egyik legjelentősebb eseménysorozatának kiemelkedő jelentőségű résztvevőjeként, szilárd erkölcsi tartással, megingathatatlan hittel és elszánt kitartással mutatott példát mindenki számára. Egész politikai életútjának legfőbb vízválasztóját jelentő napokban megérezte azt a pillanatot, amikor már nem köthető több kompromisszum. Nem bocsátkozott alkudozásba a hatalommal. Következetes helytállásával és rendíthetetlen meggyőződésével a független Magyarország jelképévé vált. Öröksége az egész nemzeté! Köszönöm, hogy meghallgattak! Éljen Magyarország!