Ugyancsak pontosításra szorul, miszerint az életjáradéki szerződéssel átruházott ingatlanoknál főszabály szerint nem az életjáradékra jogosult, hanem a tulajdonos, illetve a haszonélvezeti joggal rendelkező adózik. Alapesetben tehát az adóalany nem a nyugdíjas, amennyiben a szerződésben nem állapítottak meg az életjáradékot kapó számára az ingatlanra vagyonértékű jogot (haszonélvezetet). Abban az esetben, ha az életjáradékra jogosult haszonélvezeti joggal is rendelkezik, úgy az elfogadott jogszabály szerint ő fizeti meg az adót, azonban nyugdíjas, rokkantnyugdíjas, rehabilitációs járadékban részesülő kérheti az őt terhelő adó felfüggesztését, melyben nem gátolhatja az életjáradéki szerződéssel tulajdonjogot szerzett tulajdonos. Végül pedig tisztázásra szorul az a felvetés is, amelyben az országgyűlési biztos a forgalmi érték meghatározásához kötődően megemlíti, hogy ha a bevallásban az adózó az adóalapot 10 százalékot meghaladó eltéréssel adja meg, akkor a jogszabály ezt adóbírsággal és késedelmi pótlékkal rendeli szankcionálni. Ezen szabály értékelésekor ugyancsak javasolt figyelemmel lenni az adójogviszonyokat rendező egyéb jogszabályokra is. Az adóbírság kivetésének szabályait tartalmazó, az adózás rendjéről szóló törvény ugyanis bármilyen arányú adóalapban mutatkozó eltérést szankcionál. A vagyonadótörvény ennél éppen, hogy méltányosabb szabályokat rendel alkalmazni, hiszen tekintettel az adónem újdonsült jellegére az adóalap megállapításában bizonyos arányú eltéréseket az adóalanyok részéről szankciómentesen tolerál. Ezen szabály nélkül a vagyonadóztatásban is az általános rendelkezések érvényesülnének, mely az adóalap bármilyen arányú eltérése esetére szankciókat érvényesít. Mindezektől függetlenül bármely szankció kiszabásakor az adóhatóság köteles a méltányolható körülményeket is figyelembe venni, mely szabály ugyancsak érvényesül a vagyonadóztatás során is. Összességében: a vagyonadó törvény rendelkezései jogszabályi környezetükben, a háttérjogszabályként szolgáló egyéb törvényekkel és jogszabályokkal együtt, valamint a több évtizedes adóhatósági gyakorlat kellően alapos ismerete mellett értelmezendők és értékelendők. E nélkül az elemzések téves következtetésre jutnak. Ennek elkerülése végett a Pénzügyminisztérium felajánlja, szakmai konzultációval segíti a véleményalkotókat. A téves következtetések ugyanis megnehezítik az adóalanyok és a hatóságok felkészülési és jogértelmezési munkáját. Budapest, 2009. augusztus 25. Pénzügyminisztérium Sajtó Irodája