Tízen-, huszonévesek leckét adtak a világ legnagyobb hadseregének. Haditerv, stratégia,óriási emberi és még nagyobb technikai fölény mit sem ér, a halállal is szembenézni képes lelkesedéssel szemben. Mert a tankok és géppuskák megszámlálhatók, a lelkesedésnek azonban nincs
mértékegysége.
 

Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat! zengett Budapest utcáin 1956. október 23-án. A különböző helyszínekről elinduló egyetemisták és a hozzájuk csatlakozók itt egyesültek a lukas zászlók alatt, a legendás Bem apó szobránál. Ötvennégy év múltával, 2010. október 22-én, itt találkozni és emlékezni, számunkra kötelező. Itt állni, és szólni Önökhöz, Veress Péter után, aki itt, akkor felolvasta az írók kiáltványát , Bessenyei Ferenc után, aki, itt, akkor elszavalta a Szózatot , Zbigniew Herbert lengyel író után, aki, itt, akkor üdvözölte a tüntetőket , számomra nagy megtiszteltetés és felelősség. Kedves emlékező, ünneplő Közösség! Az 1956-os év slágere a Bárhogy lesz, úgy lesz volt. Október 23-án azonban az egyetemi ifjúság azt mondta: ne legyen akárhogy. Elég volt a megalázottságból, a félelemből és kiszolgál-tatottságból, az éjszakai elhurcolásokból, és a rögtönítélő népbírósági perekből. Tízen-, huszonévesek leckét adtak a világ legnagyobb hadseregének. Haditerv, stratégia, óriási emberi és még nagyobb technikai fölény mit sem ér, a halállal is szembenézni képes lelkesedéssel szemben. Mert a tankok és géppuskák megszámlálhatók, a lelkesedésnek azonban nincs mértékegysége. A szétvert közösségek romhalmazai alól előtört az emberi önszerveződés elemi ösztöne, vágya. Bátor és mindenre elszánt férfiak és nők megalakították a munkástanácsokat. Tertullianus, az ókori egyházatya azt írta, hogy a vértanúk vére vetőmag. Az 1956-os áldozatok vére is vetőmagnak bizonyult: megtermette a szabadságot, az idegen csapatok távozását, a szabad választásokat. Mert még a diktatúra sem tudja véghezvinni, hogy bármilyen ideológiát a lelkekbe írjon. Külsőleg ránk kényszeríthet hazug optimizmust, szűnni nem akaró ütemes tapsolást, kötelező brossura szövegek szajkózását, de képtelen arra, hogy a szíveket megváltoztassa, hogy kiirtsa belőlük az emberibb, őszintébb élet iránti vágyat. 1956 megmutatta, hogy a magyarság a huszadik században is képes megismételni történelmének heroikus fejezeteit. Magyarország élő bizonyítéka annak, hogy igenis lehet legyőzetve győzni! Kedves emlékező, ünneplő Közösség! Október 23-a nemzeti ünnep. Az egész magyarság ünnepe. 1956. október 23-a távoli és közeli is egyben. Érintettek vagyunk. Ama nap cselekvő részesei közül sokan itt vannak még közöttünk. Apák, anyák, nagyapák, nagyanyák. Talán ebből is ered, hogy október 23-a ünneplését az előző években tétovaság, egyfajta zavar lengte körül. Mintha nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk. Mintha nem mernénk bízni a másikban, gyanúsnak találnánk megrendültségét, mintha képtelenek lennénk a felszabadult, egységes ünneplésre a szabadság és egység ünnepén. Az idei állami ünnepség sorozat: A szabadság napja nevet kapta. Jó utazni a 4-es és 6-os villamosokon, ahol 1956-os idézeteket, bejátszásokat hallhatunk. Jó látni a csivitelő fiatalok elhalkulását, odahallgatását, és a maguk elé meredő időseket. 1956 emléke valóban

Kiadó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat