96 éves korában elhunyt a legendás Fritz Darges, Hitler utolsó szárnysegédje. Az egykori Waffen-SS harcos végakaratában emlékiratai nyilvánosságra hozataláról döntött. Egyes szakértők szerint így sok vitatott történelmi kérdésnek is pont kerülhet a végére.

Október végén szálltak alá a Valkűrök, hogy Fritz Darges lelkét a Valhallába vigyék. A Waffen-SS ezredese végakaratában úgy rendelkezett, hogy amint lehetőség adódik rá, jelentessék meg nyomtatott formában Adolf Hitler melletti munkásságát bemutató emlékiratát. Memoárja amiatt lehet érdekes, mert a Führer belső köréből Darges volt az utolsó olyan túlélő, aki 1943 márciusától 1944 júliusáig minden fontosabb megbeszélésen és találkozón jelen volt. A liberalizmus és a vörös eszmék által elvakított történészek habzó szájjal követelik a nyilvánosságra hozatalt, mert ezzel is alá kívánják támasztani a fantasztikum világába illó ordas szemléletüket. Amennyiben belemagyarázásaikat siker követi, nyilván megkapják jussukat az illetékes szervezetektől.

Amíg a nemzetrombolók tobzódnak, addig a "magunkfajta" történészek tisztességgel viseltetnek az elhunyt iránt. Az utóbbiak szerint, Darges feljegyzései nem fogják megerősíteni a második világháborús mítoszokat, melyet például a szintén belső körhöz tartozó Albert Speer vagy Joseph Goebbels naplói sem támasztanak alá. Azonban azok a szakértők akiknek szabad és megengedett a témával foglalkozni, kizártnak tartják, hogy Darges ne tudott volna „erről” (a holokausztról), így az ő naplóját is kiemelten fogják kezelni. Ez a feltűnő biztosság viszont annyit mindenképp sejtetni enged, hogy az ügy érdekében akár az eredeti napló elferdített és kiegészített változatát is piacra dobhatják.

Néhány mondat Fritz Darges életéről

Fritz Darges 1913-ban született, egy Dülseberg nevű községben. Iskolái elvégzése után igen hamar, 1933 áprilisában beadta a jelentkezését az SS-hez. A következő évben felvételt is nyert az elit egység soraiba. Az akkori „felvételin” még igen kemény fizikai, mentális és szellemi próbáknak kellett megfelelni, amíg valaki magára ölthette a rúnás fekete egyenruhát. 1936-tól Martin Bormann mellett dolgozik, majd 1937-ben belép az NSDAP soraiba és még ebben az évben főhadnaggyá léptetik elő.

1939 októberében viszont már elégedetlen a hivatali beosztásával és úgy dönt, hogy csatlakozik az SS fegyveres szárnyához. Mindezt amiatt teszi, hogy fegyverrel a kézben harcoljon hazájáért. Ekkor még a Waffen-SS csak szárnyait bontogatta és csupán ezredeket vetettek be a fronton. Darges a Der Führer és a Deutschland ezredekben kap lehetőséget harcos szellemének kiteljesítésére. Az 1940-es nyugat-európai hadszíntereken bátran harcol és megkapja a Másodosztályú Vaskeresztet, majd előléptetik. Az 1941. június 22-én meginduló Barbarossa-hadműveletben már az elitek elitjének számító Wiking-hadosztály kötelékében vívja küzdelmét a bolsevik rém ellen és 1942 augusztusában megkapja az Első Osztályú Vaskeresztet.

1943 márciusától közvetlenül Hitler mellett dolgozik, egészen 1944. július 18-ig. A nemzetpusztítók zsoldjában álló történészek azzal az idiotizmus határát is átlépő váddal járatják le, hogy állítólag Hitler válláról nem hajtott el egy legyet és emiatt száműzték a keleti frontra. Valójában a puskapor szagát már jól ismerő Darges saját maga kérte az újabb harctéri szolgálatot és mivel e legveszedelmesebb ellenség kelet felől jött, így nem volt kérdés számára, hogy melyik frontra menjen.

1944 augusztusában visszatér az akkor Modlinban állomásozó 5. Waffen-SS Wiking-hadosztályához, ahol nem kisebb feladatot kap, minthogy vezesse az 5. páncélosezredet. Szeptemberben sikeresen irányítja egységét abban az ellentámadásban, amivel a ruszkikat sikerül visszaverni a Visztula túlpartjára. 1944. december 24-én a vörös hordák körülzárják a hősiesen védekező Budapestet. Így a kulcsfontosságú főváros felmentésére Magyarországra vezénylik a Wiking-hadosztályt is, a IV. SS-páncéloshadtest keretében.

Darges 1945. január 1-től, a róla elnevezett Darges-harccsoport élén vesz részt a Budapest felmentéséért indított Konrad fedőnevű hadműveletekben. Január 4-én olyan sikeres ellentámadást hajtott végre, hogy kiérdemelte a Lovagkeresztet. Bicske közelében az egyenesen feléje haladó 4. gárdahadsereg megerősített egységeit sikerült megállítania a harckocsikból és Waffen-SS páncélgránátos egységekből álló Darges-csoportnak, sőt a szovjetek védelmi állásait is sikeresen áttörték. Egyes visszaemlékezések szerint, amikor a ruszkik meglátták a rohamozó katonák egyenruháján a rúnákat, felszerelésüket hátrahagyva, egymást taposva menekültek.

Az említett harccsoport lendületes előretörésével egy útkereszteződésnél, egy szovjet utánpótlási oszlopba szaladt bele. A támadás élén haladó Párduc harckocsik azonnal tüzet nyitottak és úgy szétverték a szovjeteket, hogy hírmondó sem maradt. Közel húsz teherautót, 8 darab 76 mm-es páncéltörő ágyút, 8 darab 122 mm-es tüzérségi löveget és számos egyéb katonai járművet semmisítettek meg. A megrémült oroszok a napok folyamán többször is próbálkoztak a harccsoport bekerítésével és felmorzsolásával, de nagy veszteségeik dacára ezt mégsem sikerült elérniük. A heves harcok alatt a Darges irányította egység közel 40 orosz páncélost semmisített meg. Darges a Wiking-hadosztály kötelékében végig harcolta a háborút. Részt vett a februári, magyar földért vívott védekező harcokban, valamint a márciusban indított Tavaszi Ébredés-hadműveletben is. 1945 áprilisában Bécs környékén és Csehországban harcol, majd május 8-án, egységének jelentős részével brit fogságba esik.

(Daily Telegraph, Mult-kor nyomán Szent Korona Rádió)