Az idei Pünkösd vasárnap jó volt ismét Gyimesbükre visszatérni és rövid ideig örülni az összefogás szép  eredményeinek.
Örömünnep a felújított gyimesbüki őrháznál
Tavaly külön örülhettünk a felújított 30-as számú vasúti őrháznak, mely Deáky András, a Gyimesbüki Önkormányzat, a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a mögéjük állt sok száz,  nemes adományozó áldozatvállalásának köszönhetően épült újjá.

Idén a szintén Gyimesbükön felújított Kontumáci kápolnának örülhettünk és ez az örömünnep a felújított mozdonynak a felújított őrházhoz érkezésében csúcsosodott ki.

A csíksomlyói búcsú után egy második zarándokhellyé vált Gyimesbük és ez egy újabb felemelő érzés és csoda főleg, ha ott az eddigi évek tapasztalatai alapján mindig jó időt kap az oda elzarándokoló.

 
Elárvult őrház Parajd és Szováta közt
Gyimesből hazafelé jövet azért eszembe jutott, hogy vannak még Erdélyben olyan, még meg nem szüntetett szárnyvonalak, amelyek mentén ott állnak, szinte szomorkodva és elárvultan a gyimesbüki nagy, felújított őrház kistestvérei. A nyári sétám folytán botlottam bele a Szováta és Parajd közt fekvő kis elárvult, enyészetnek induló 113/A jelzésű őrházba. Az ajtaja leszedve, belseje felforgatva, csoda hogy még a falai állnak és a tető is tartja magát.

A vonatra való figyelés közben milyen sokan észrevétlenül elmegyünk mellette.
  Bözödújfalu pusztuló temlománál

Az idén egy szomorúbb állapotban levő még kisebb, erősebben pusztulásnak indult őrházra lettem figyelmes.  A magyar fájdalom körútjának egyik szomorú állomásánál a lassan húsz ével elsüllyesztett Bözödújfalu makacsul a vízben is helytálló templomtornyára voltunk kíváncsiak. A torony fala még áll, de sajnos a torony tetőzete már egy hónapja ledőlt, ezzel is bizonyítva, hogy előbb-utóbb a víz az úr. Visszafelé pillantottuk meg az elárvult, teljes egészében romlásnak indult 84-es kis őrházat.
  A pusztulásnak indult 84-es őrház Bözöd határában
Talán ez a legárvább az összes többi közt, hisz már nem létezik Bözödújfalu és nincs egy önkormányzat, mely legalább az állagmegóvásról gondoskodna.

Gyimesbük után egy-két kisebb csapatnak tovább kellene lépni. Ezeknek a kis őrházaknak a megmentésére talán ideiglenesen elegendő lenne egy-egy kisebb szakmai brigád is, akik nem beszélnek, hanem pl. kicserélik és helyrerakják a töredezett cserepeket az őrház tetején.

Nem vagyok sem ács, sem kőműves, de szívesen beállok egy olyan brigádba, mely valamelyik  további vasúti őrházacska  megmentését  tűzi ki célul az ezeréves határon belül.

Szöveg és fotók:
Csaba Zoltán
Kárpáti Harsona munkatársa


Forrás:

Kárpáti Harsona
\n szerkesztoseg@karpatiharsona.info