Minden embernek a megjelenése teszi az első benyomást a vele érintkezőkre. Ha Hitlerben és Mussoliniben volt valami természetes, vagy mesterkélt diktátori póz, Szálasiban nyoma sem volt ennek. Derűs, gyakran mosolygós arccal üdvözölte az embereket és beszéd vagy társalgás közben is természetes maradt. Különös, mágikus vonzóerő áradt belőle, amelynek hatása alól csak azok tudták kivonni magukat, akik már eleve ellenszenve vagy éppen gyűlöletet tápláltak magukban iránta. Ezek a gyűlölködő ellenségek csak gyenge elméjű őrültnek nevezik ma is. A népbírósági tárgyaláson természetesen még csak fel sem merült ennek a lehetőségnek a kivizsgálása. Pszichológiailag valóban nem volt normális, csakhogy a tudomány meg határozása szerint a rendesen, a normálison felülálló is anormális, nemcsak az alatta álló. Szálasi Ferenc pedig a normálison túl óriási magasságban állott.

Emlékezőtehetségét illetően csak az arcmemóriáját figyelhettem meg. 1943-ban történt. Egy alkalommal kisebb idegen társaságban jelent meg. Bemutatkozások után mindenki helyet foglalt és ekkor Szálasi az egyik jelenlévőhöz fordult: Én Önnel már találkoztam valahol... Kiderült, hogy 1938 bán, tehát öt évvel azelőtt egyetlen alkalommal már valóban találkoztak, alatt az öt esztendő alatt pedig sok minden történt Szálasi Ferenc életében. Ezer és ezer személlyel találkozott, száz és száz embert kellett közvetlent megismernie, de ezt az egy alkalommal látott, egyébként egyáltalán nem feltűnő, vagy jellegzetes arcot öt esztendő múltán is felismerte.

Állandóan figyelt és figyelmét nem kerülte el semmi. Ami fölött mások elsiklottak volna, ő megakadt rajta, kérdéseket tett fel, alaposan ismerni akarta.

Tudása, ismerete rendkívül széleskörű és alapos volt. Ez a szellemi fölénye is hozzátartozott varázserejéhez. Filozófiában, politikai kérdések ben, történelemben, közjogban, magyarság-ismeretben egyaránt otthonosan mozgott s a szakemberekkel nem mint laikus, de mint szakember tudott vitatkozni. Mindennel kapcsolatban volt új meglátása, új ötlete, új terve. Ezért az egész országépítési munkának ő volt az igazi mozgatója és irányítója.

Egy alkalommal a párt sajtó-emberei előtt ismertette elképzeléseit a hungarista sajtó feladatairól, munkájáról. Nem mindenkit ismert személyesen a megjelentek közül, de az első percben észrevette, hogy az egyik jelenlevő nem párttag. - Hogyan került Ön ide? - támadt neki Szálasi. Az egyik sajtó ember restelkedve vallotta be, hogy az illető szociáldemokrata újságíró és ő hozta el, mert az, mint szakember, kíváncsi volt Szálasi felfogására a sajtó ügyekben. Szálasi meglehetősen indulatos lett, elküldte a szociáldemokrata újságírót. Nem hajlandó eltűrni - mondotta - hogy a terveit ellopják. őt és mozgalmát mindenki gyalázza a túloldalról, de amit tudnak, mindent ellopnak a Hungarizmusból.

Az értelmiségi nagytanács-ülésen tartott beszédében is kitért a Hungarizmusból való eltulajdonításokra. A következőket mondotta: "Öt évvel ezelőtt azt mondották, hogy vándoroljunk ki Dél-Amerikába. Négy évvel ezelőtt azt mondották, hogy fantáziátlan fantaszták, magyartalan magyarok vagyunk. Három évvel ezelőtt azt mondották, hogy németbérencek, nemzetárulók vagyunk, hogy a németeket hívjuk be ebbe az országba. Két évvel ezelőtt azt mondották, hogy zöld ingbe bújtatott kommunisták vagyunk és tébolyodott őrült áll az élükön. Egy évvel ezelőtt azt mondották, hogy németellenesek vagyunk és akadályozzuk ennek a rendszernek a tengelypolitikáját. Ma pedig mit mondanak? Azt mondják: hiszen mi is ugyanezt akarjuk..." Ez az ugyanazt akarás nem csak azt jelentette, hogy a Hungarizmus ismert ideológiájából kölcsönöztek, hanem terveit, elgondolásait is igyekeztek megszerezni és megvalósítani.

Szálasi ellenségei közül aránylag még Horthy nyilatkozik róla némi tárgyilagossággal, szemben a mindig csak gyalázkodó Kállayval és Sulyokkal. Ezt írja: "Bizonyos fokú értelmét, főként pedig akaraterejét nem lehetett kétségbevonni."

Nem érdektelen megjegyezni, hogy Kállaynak Szálasi-gyalázását még olyan oldalról is elítélik, ahonnan nem várná az ember. Bolgár László, a párizsi rádió magyar adásának vezetője, egykori ellenállás-szervező írja Kállay emlékiratairól, hogy "Szálasiról a következő, komoly ember tollára nem méltó leírást olvashatunk..." (Lásd: AHOGY LEHET, 1955. jan.)

Annak szemléltetésére, hogy mi volt nem-párttagok, vagy nem-mozgalmisták véleménye Szálasiról, ha nem ellenszenvvel, vagy gyűlölettel, hanem tárgyilagos érdeklődéssel közeledtek feléje, lássuk a következőket: A háborús időszak derekán a budapesti ifjúsági, főképp egyetemi ifjúsági szervezetek vezetői megszédülve az ellentétes politikai vélemények harcától és a kormányzat felemás politikájától, elhatározták, hogy megpróbálnak tiszta képet nyerni a magyar politikai életben, mégpedig úgy, hogy egyenesen a politikai pártok, mozgalmak vezetőihez fordulnak tájékoztatás végett. Végigjárták valamennyi ismert politikai vezető személyt, a szélsőbaltól a szélsőjobbig. A kormány részéről maga Kállay Miklós miniszterelnök tájékoztatta őket a lillafüredi Palota-Szállóban. (Kállay nem tette volna az ablakába azt a véleményt, amit ezek a fiatalemberek mondottak róla.)

Utoljára maradt Szálasi Ferenc. A találkozó egy hűvösvölgyi lakásban folyt le. Este kilenc óra után kezdődött és másnap hajnali öt órakor ért véget, A legváltozatosabb kérdések vetődtek fel filozófiai-ideológiai síkon, bel- és külpolitikai téren, a Nyilaskeresztes Párt tengely-orientációját illetően, szó került a népi vonalról, a népi írókról, magyarság-tudományról. Szálasi szellemi munkateljesítménye, kitartása meglepő volt. Reggel ötkor még mindig ugyanazzal a frissességgel és energiával beszélt, érvelt, vagy cáfolt, mint a beszélgetés kezdetén - nyolc órával előbb. Távozása után a fiatalemberek megbeszélték egymás között a hallottakat és benyomásaikat. Fültanúja voltam amikor egyöntetűen megállapították, hogy az összes politikusok közül, akikkel találkoztak, kétségtelenül Szálasi "a legnagyobb koponya".

Egyéniségének egyik fő jellemző vonása volt mélységes istenhite és keresztény vallásossága. Egy alkalommal, amikor felfogását a keresztény tanokkal kapcsolatban kifejtette, valaki megkérdezte tőle: Biztos-e abban hogy Jézus tényleg Isten volt? Mire így válaszolt: Jézus oly tökéletes lén volt, hogy akkor is Istenként kellene imádni, ha valójában nem lett volna az.

Vannak, akik felteszik a kérdést: Ha Szálasi oly igaz keresztény és gyakorlati vallásos életet élő ember volt, hogyan lehetett olyan makacs antiszemita, hiszen az antiszemitizmus gyűlölet s a keresztény hit nem fér össze a gyűlölettel. Jézus a keresztfán is ellenségeiért imádkozott. Szálasi antiszemitizmusa nem gyűlöletből fakadt. Tapasztalati tények alapján úgy Ítélte meg, hogy a zsidóság többségének mentalitása, anyagiassága, túlságos és kiváltságos gazdasági ereje rendkívül kedvezőtlen a magyarságra nézve, ezért az együttélést meg kell szüntetni. De mi sem állt távolabb az ő lelkivilágától, mint a német metódus.

Azok pedig, akik Jézust mindig az abszolút szelídségnek képzelik el, elfelejtik, hogy ez a szelíd Jézus korbáccsal verte ki a kalmárokat a templomból. (A párizsi Notre Dame templomban ma is bent a templom hajójában folyik árusítás.) Elfelejtik, hogy mit mondott tanítványainak: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert. Mert jöttem, hogy ezt cselekedjem, hogy a fiú az ő atyjának ellensége legyen, a leányzó az ő anyjának és a menye az ő napának. És hogy az emberek ellensége legyen az ő háza népe." (Máté X.34-36)

S végül elfelejtik azt, hogy Jézus nagy ellensége volt a farizeusoknak. A farizeus Jézus korában nem képmutatót jelentett. A farizeusok a legnagyobb vallásos pártot alkották, igen sok zsinagógát, iskolát tartottak fenn, de a törvények betűjéhez ragaszkodtak, nem a szelleméhez, így váltak képmutatóvá s nevük a kereszténységben az Evangéliumok nyomán a képmutatást jelenti. Jézus állandóan támadta és nem egyszer súlyosan megsértette őket. Vajon mit érezhetett Jézus, amikor a farizeusokat mérges kígyók nemzetségeinek, gonosz és parázna nemzetségnek nevezte, vagy koporsóhoz hasonlította őket, amelyek kívül ugyan szépek, de belül holtak tetemeivel és minden undoksággal vannak tele, vagy amikor megátkozta őket: "Hogy szálljon tireátok minden igaz vér, mely kiontatott e földön..." (Máté XXIII. 35.)

Szálasi másik jellegzetessége az egyszerűség volt. 1940 őszén láttam először és 1944-ben utoljára. Ez alatt a négy év alatt mindig ugyanabban a már megkopott és kifényesedett sötét ruhájában láttam. A hatalomátvétel után, noha katonai rangját visszakapta, közönséges, rendfokozat nélküli honvéd ruhát öltött magára, hogy ezzel is kifejezze együttérzését, összetartozását a harcoló magyar katonával. Ez nem teátrális külsőség volt nála. Az 1942 december 5-én tartott paraszt széktartó nagytanácsi ülésen igen meleg és felemelő szavakkal emlékezett meg a honvédről, akit a rendszerben csak "büdös baká"-nak neveztek...

"Minden hadseregnek az eleje és veleje, csata döntő királya, győzelmét, vagy vereségét magával hordozó tényezője: a lenézett büdös baka, aki borjújában nem a marsallbotot hordja, hanem a hadsereg győzelmét és vereségét is". "A magyar baka is a fegyvernemek királya, minden dicséretre érdemes, mert nem csak a külső ellenség ellen kell harcolnia, hanem olyan belső ellenséggel is, amely láthatatlanul és alattomosan támadja a legfontosabb területén, utánpótlásában, erkölcsi, szellemi és anyagi hadieszközeiben: a mögöttes országban, Hazánkban, Nemzetünkben..."

Mély, szívében gyökerező szociális érzéseiből eredt, hogy mindig az egyszerűbb embereket, a parasztot, a munkásembert érezte magához közel és a népbírósági tárgyaláson erélyesen tiltakozott azon állítás ellen, hogy pártja polgári párt lett volna. Amikor a börtönből kiszabadult és szabályszerűen felvételre jelentkezett az 1939-ben Hubay Kálmán által alapított Nyilaskeresztes Pártba, tanult mesterségének a takácsmesterséget diktálta be. A börtönben ugyanis kitanulta a szövést. Lelkileg összeforrott a nehéz munkában keservesen élő, de hinni és lelkesedni tudó egyszerű néppel, amelyet a túloldal csak csőcseléknek, szemétnek nevezett.

Személyi varázsát, tekintélyét nagyban növelte határozott magatartása és beszéde. Állításaiban, érveléseiben nem ingadozott. Tisztán látott mindig, ezért helyesen ítélt. Ez természetesen még nem jelenthetett csalatkozhatatlanságot. Határozott, biztos fellépése, beszéde bizonyára, legalább is részben, katonai nevelésének eredménye volt, de teljesen összhangban állott egyéniségével, nem látszott kívülről ráerőszakolt formaságnak.

Horthy szerint Szálasi önfejű, tehát makacs volt. Ezzel bizonyára arra céloz, hogy a maga akaratát mindig keresztülvitte és nem engedte, hogy terveit keresztezzék.

A politikában nem taktikázott, egyenesen haladt kitűzött célja felé. Lépései, tettei helyessége utólag mindig beigazolódott. Ha valaki nem ért vele egyet s kilép a pártból, ám tegye, akkor is, ha képviselő. Valaki ellenkező véleményen van s emiatt klikket szervez és ezzel nem akarva is a part bomlását készítené elő, kizárja akkor is, ha az illető Hubay. Az ő akaratereje, dinamizmusa, makacs kitartása vitte előre és tartotta fenn a pártot. Enélkül az önfejűség nélkül a Hungarista Mozgalom is odajutott volna, mint gróf Festetics, vagy Meskó pártja, avagy Salló János Nemzeti Frontja.

Fanatikus kitartásához, amit ugyancsak Horthy misztikus rajongásra való hajlamnak nevez, elhivatottságának tudata adta az erőt. Ő nemcsak pártot alapított és valamilyen politikai programot adott, hogy ezzel tábort gyűjtsön maga köré és szót kapjon a magyar belpolitikai életben. A többi magyar politikai vezérek bizonyos célokat szintén tűztek ki maguk elé, mint a földreform vagy a munkásbiztosítás kiszélesítése, vagy arányosabb jövedelemelosztás, vagy a nagy üzemek államosítása. Ezek mind fontosak, de részletkérdések. Szálasi ideológiát alkotott, amely összhangzó szintézisbe kapcsolta egybe a magyar nemzet, a magyar nép, a magyar haza minden problémáját. ő nem foltozgatni akart, hanem újat és nagyszerűt alkotni. Nem esett bele a Trianon utáni idők politikai kisebbrendűségi érzésébe amely akkor sokak lelkén eluralkodott, hanem tudott merészen látni és tervezni, mert az elérendő nagy célokhoz látta az odavezető utat is. Hogyan tudta volna a maga hitét átsugározni másba, ha sajátmaga is bizonytalan lett volna benne?

Valamennyi nagy tömegmozgalom - legyen az akár vallási akár politikai - alapítójában ugyanezt a rendíthetetlen szilárdságot, mély meggyőződést találjuk. Ez teszi őket képessé minden áldozat, szenvedés vagy a halál erős lelkű elviselésére. A küldetés tudata, egy emberi közösség sorsáért vállalt felelősség, munka, áldozat emeli őket olyan magasra, ahonnan a maguk szenvedése, vagy mártíriuma is jelentéktelennek tűnik fel. A nagyszerű hivatásérzés teljes győzelmet arat az ÉN felett. "Ha elbuknék e harcban - mondotta egy beszédében Szálasi - tapossatok rajtam keresztül és vigyétek győzelemre a zászlót". Ő a vezér, de az ő személye is csak addig legyen fontos, amíg a harcot vezetni tudja. Fontos csak a győzelem. A nagy és szent cél elérése: a Magyar Haza nagysága, dicsősége és boldogsága. Ha elesett, már keresztül taposhatják, mert a nagy feladatot nem tudja többe szolgálni. A halott már nem harcol. De az élőknek, a megmaradottaknak kötelességük a harc folytatása, mert ő eleshetett, de az Eszmének, amely őbelőle született, élnie és győznie kell.

Erre a személy felett álló eszményi magasságra csak kivételesen nagy szellemek tudnak felemelkedni. Aki a mindig jelentkező, mindig követelőző ÉN-t le tudja győzni, az már nagy lélek és aki az eszmény magasságra önerejéből fel tud jutni, az már nagy szellem.

Az ÉN legyőzéséhez nagyfokú erkölcsi erő képesíti az embert. E tekintetben Szálasi messze magasan állott ellenfelei és ellenségei fölött, akik mértéktelen becsvággyal, tehát hiúsággal vádolták. Szó nélkül tűrte éveken át a szüntelen gyalázkodást, mocskolódást, gúnyt, amivel a túloldalról elárasztották. De nemcsak ő maga nem reagált rá, de még a párt-sajtónak is megtiltotta a válaszadást. Hiú és becsvágyó ember el tudja-e tűrni zokszó nélkül a sok sérelmet és sértegetést? Lehetetlen. Míg ellenségei elmondták őt árulónak őrültnek, fantasztának, addig az ő szájából személyeskedés soha el nem hangzott. Ha támadott, gúnyolt, ez a támadás és gúny mindig az egészet érte a rendszert, a feudalizmust, a plutokráciát, vagy egyesek politikáját, de senkinek személy szerint a becsületét, vagy egyéniségét. Ez megint olyan jellemvonása volt, ami tiszteletet parancsolt iránta.

Talán amióta világ a világ, a forradalmi úton hatalomra jutott politikus vezér első cselekedete a bosszúállás. Demokratáink mindenesetre ezt művelték. Szálasi ellenben a megbocsátás fehér lapját nyújtotta mindenkinek október 15-e után. Ha volt, aki azt visszautasította, vagy újabb ellenségeskedéssel, árulással írta tele, annak magára kellett vetnie s ezért sem Szálasi Ferenc, sem mozgalma nem vonható felelősségre. Sulyok Dezső azt írta 1954 ben kiadott könyvében, hogy ha ő nem bújt volna el, a nyilasok kivégezték volna. Ezt csak azért mondja, hogy a külföld előtt a maga fontosságát emelje. Sokkal fontosabb személyeknek (pl. Imrédy) nem akadt bántódásuk, ha Nemzet utolsó élet-halál harcát nem árulták el, vagy nem szabotálták. Szálasi az ő személyét ért bántódások miatt senkin nem állt bosszút. Az úgynevezett Számonkérő Széknek egészen más feladata volt.

A túloldal Szálasit mindig intuitív módon értékelte és tett róla megállapításokat. Az intuitív emberismeret eredményei azonban soha sem bizonyíthatók, ezért van az, hogy a baloldal is a maga vádjait sohasem bizonyította, hanem csak hangoztatta. Az intuitív megismerés nem szükségképp jut helytelen megállapításokra, de, hogy az igazságot eltalálja, ahhoz legelőször is tiszta, sőt tudományos objektivitás, semleges érzelmű lelkület szükséges. Erről pedig szó sem volt. Szálasi tervei és működése merőben keresztezték a rendszer és a haszonélvezők érdekeit. Tehát rögtön feltámadt ellene az ellenszenv, sőt a gyűlölet. Ellenséget láttak benne s hogy a nép élőt is ellenséggé tegyék, hamis, rossz képet kellett róla alkotni. Rossznak akarták tudni ők maguk is. A szándék pedig nagyban befolyásolja az ítéletet. szándék logikai formája az előítélet, tehát Szálasit is előítélettel vizsgálták Csak azt látták meg belőle, ami az ő szándékaiknak, az ő előítéleteiknél megfelelt. Minden más fölött elsiklottak.

Ahhoz, hogy az ellenségemet tárgyilagosan, előítélet nélkül tekintsem és ismerjem meg, magas erkölcsi érzékkel kell rendelkeznem. Nos, ez a túloldalon, egy-két személytől eltekintve, hiányzott. Kállay két órán át beszélt Szálasival. A legrosszabb vélemény alkotta róla, mint írja, a volt miniszterelnök. Tévedés! Ezt a rossz vélemény ő már régen megalkotta magában és ezzel az előítélettel, szándékkal fogadt Szálasit. Őrült, zavaros ember, nem lehet megérteni és a Nemzet ellensége ez volt az előítélet. Ha Szálasi mondott száz mondatot és abban a százba volt egy, amit esetleg nem lehetett azonnal tisztán megérteni (mindenkivel előfordul), akkor az előítélet felfigyelt: íme, igazam van, ez az ember érthetetlen. A kilencvenkilenc mondat nem fontos, csak az az egy, amit nem értett meg. S az az ember, aki számba sem vette Bárdossynak azóta a történelem által igazolt érveit, sem saját pártjának nyomós érvekkel alátámasztott és szintén beigazolódott állításait, azt Szálasi Ferenc beszéde sem érdekelhette.

A túloldal Szálasiról tett intuitív megállapításainak valótlanságait legjobbal bizonyítják ezeknek az ítéleteknek ellentmondásai. "Bizonyos fokú értelmet nem lehet tőle megtagadni", mondja Horthy. "Őrült, gyengeelméjű őrült" mondja Kállay és Sulyok. "Igen nagy akaraterővel rendelkezett", mondja ismét Horthy. "Hitvány báb volt mindig", gyalázkodik Kállay - azaz akarat nélküli, aki mindig mások akarata szerint cselekedett.

Ez az egész "őrült, fantaszta, zavaros gondolkodás" vád abból indult ki, hogy Szálasi több, szokatlan, bizarr szófűzést, kifejezést használt. A pszichológia tudománya szerint a bizarr gondolatkapcsolásokat, viszonyító ötleteket egyaránt használják a szubnormális, tehát a betegagyú és a szupernormális is, vagyis az átlag feletti, a zseniális emberek. Míg azonban a szubnormális egyénnél ezeknek a különös képeknek használata, diszparát fogalmak nak egybefogása mindig helytelen módon nyer alkalmazást, azok nem illeszkednek bele az egész mondanivalójába, lényegesnek tartja őket, de teljesen lényeg nélküliek, semmivel nem tartanak logikai kapcsolatot, addig a szupernormális embernél egy pillanatra sem esnek ki a gondolatmenetből, logikai összefüggés kapcsolja a beszéd többi részéhez, és nem becsüli túl őket.

A mi hitünk és meggyőződésünk szerint Szálasi Ferenc mind értelmi tehetségben, mind jellemben, erkölcsi erőben a XX. századi magyar élet egyik legnagyobb alakja volt. Politikus kortársai között minden esetre egy sem akadt hozzá fogható és azok emlékét már régen por fogja lepni, amikor Szálasi alakja, megszabadulva a gyűlölet és az irigység rádobált sarától a magyar Pantheonban fog világítani az utókor nemzedékei előtt.

( Hungarista Tájékoztató, 1971 március hó)