Lélekzetállító és a nyugati felfogásra jellemző, az anyaországtól lecsatolt területeken élő magyarság helyzetét értékelő, ezzel kapcsolaos okfejtő fellengzős vélemény.

Lesajnálás és lekicsinylés - az a megdöbbentő gondolkodásmód, amelyről a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német konzervativ lap újságírója tett tanúbizonyságot, aki egyik írásában nem átallotta megjegyezni, a kisebbségi kérdés uniós szinten a most kezdődő ciklusban „veszíthet jelentőségéből”. Végtelen közöny és arcátlanság tükröződik, hisz a cikkíró egyszerre az elnyomót az elnyomottal hasonlítja össze. Jelesen, csak örvend, hogy a Magyar Koalició Pártja (MKP) nem rendelkezik képviselettel a Szlovák Parlamentben. Vagyis neki a magyar képviselet parlamenti jelenléte, megszűnése nem okoz gondot. A felmerült, kialakult helyzet az a határozott célra irányuló tevékenység, amely a magyarság parlamenti érvényesülése okán végrehajtás során a meggátolás miatt állott elő, és kellemetlen, bénító élményt eredményezett, tehát frusztrációt.
Látóhatáron levő kötelezettségektől mentes, tevékenységében, magatartásában, jogaiban nem korlátozott, mégis a szabadakarat végrehajtásának megakadályozása, - a jó cél elérésének lehetetlensége miatt megért érzelmi kudarc-vektor, zaklatott lelkiállapot jelentkezik. A csalódás ilyen élményét Freud az erőltetett módon történt ösztönszükséglet kielégítéséből következteti, az az a célirányos cselekedet meghiúsulása, vagy a várt jutalom elmaradása a frusztráció.
Úgy van a személyiségfejlődés és szocializáziója mind a mai napig, hogy kisebb-nagyobb frusztrációk tapasztalatait megélve sajátíthatja el az ember a szublimáció, a megtisztulás vagy a megnemesítés képességét. Így Vak Béla király felesége, Ilona királynő az aradi országgyűlésen bosszúra hívta fel hiveit azok ellen, akik Kálmán királynak a gonosz tanácsot adták, amely elvette férje szemevilágát. Szavának, - sajnos – foganatja volt. Magyar a magyarnak támadt s 68 főúr holtteste roskadt a királynő lábai elé. Azok sorából, akik ma is hálás emlékező szemeink előtt megjelennek, a hős gróf Leiningen Westerburg Károly jobb, a magyarnak üdvösségesebb példát adott. Amikor a cibakházai csatában elfogták s az osztrák dandárparancsnok elé vitték, az durván rátámadt: „Du Rebell! Du Verrather!” (Te lázadó, te áruló!) Leiningen W. Károly némán tűrte a szidalmazást. Huszárai rögtön ki is szabadították s egyben ugyanezt a dandárparancsnokot is elfogták. Most őt vezették fogva Leiningen elé s ő kitüntető szivélyességgel és vendégszeretettel fogadta.
Csak a hamistanúzásra gondoljunk. A rágalmazásra a polgári törvények is komoly büntetéseket mérnek. De mennyivel súlyosabb beszámítás alá esik a hamis tanúbizonyság a mindentudó Isten előtt, kinek tűzláng tekintetével szemben semmi sem maradhat elrejtve. A világ ugyan sokszor büntetlenül hagyja a jóhírnév elrablását, az Isten azoban mérlegére veti és nagyon pontosan följegyzi annak súlyát, horderejét és az okozott kárt. Van a legújabb kornak olyan találmánya, amellyel teljes pontossággal rögzíti és adja vissza az eseményeket.. Ha már az emberek meg tudják örökíteni mások életnyilvánulását, mennyivel inkább tudja azt a mindenható Isten, aki előtt felelni fogunk minden haszontlan szóért (Máté 12:36.), mely fölhatott szent színe elé. Ezért mondja az apostol: „Legyen minden ember gyors a hallásra”, tudni illik nem a pletyka, hanem az isteni intelmek befogadására és „késedelmes a szólásra”, vagyis felebarátja nevének, tisztének beszennyezésére, „késedelmes a haragra”, amivel mást megbánthatunk és neki kárt okozhatnánk (Jak.1:19-20.) „Mert az ember haragja Isten igazságát nem munkálja”. Amilyen mértékkel mérünk mi, olyannal mérnek nekünk is (Máté 7:2) sokszor már itt a földön; egykor pedig elmaradhatatlanul az örökkévalóságban. Ha már a földi életben nem szeretjük és nem értjük meg egymást, hogyan reménylhetjük, hogy majd ott fönn együttesen fogunk lakozni az Úr szine előtt? A hibás és meg nem térő fél okvetlen ki fog onnét rekesztetni.
Csak a gonosz beszédre gondoljunk. „Tudja már? Hallotta már? Nem? Pedig már a verebek is csiripelik a háztetőkön! Egészen biztos forrásból tudom. Nohát ki hitte volna? Olyan szendének látszott mindig.. Az ember már igazán nem tudja, hogy kinek higyjen?” És ez így ment tovább irgalmatlanul, egyre megtoldva és jobban kiszínezve, mig a koholmány be ne járta az egész várost és ki nem oltotta egy becsületes tiszta leány életét. A dolog úgy történt, hogy egy fiatalember megkérte a leány kezét. De mivel erkölcstelen és durva ember volt, a leány elutasította. Ezért bosszúból valami alávaló hírt eszelt ki és terjesztett az illető a leányról, mellyel jó hírnevét a sárba rántotta. Kevés változattal - ma is gyakran előforduló gaztett. A hamis hír körüljárt, egyik elmondta a másiknak, meg sem gondolva, vajjon igaz-e, míg a rágalom a leány füléhez nem jutott. Ez ártatlansága tudatában nem védekezett, visszavonult, de annyira szívére vette az iszonyú, piszkos gyanúsítást, addig tépelődött, mig bele nem őrült. Végre egy őrizetlen pillanatában a vízbe ölte magát. Ki volt a gyilkosa? Kétségtelenül a fiatalember! De részük volt a gyikosságban azoknak is, akik az ocsmány, hazug hírt könnyelműen terjesztették. Egykor számot fognak adni az emberek az Isten ítélőszéke előtt minden haszontalan szóról, mellyel másoknak szomorúságot és bajt okoztak! Nem félsz ettől a számadástól, ki ezt olvasod? Egy tagunk sem vétkezik annyit, mint a nyelvünk. 
Íme, csekély tűz egész erdőt felgyújt! Csak úgy állhatunk meg egykoron az Úr színe előtt, ha a Feltámagott drága vére által megtisztulunk a nyelv bűneitől is. Legyen a bűnbánat a magunkbaszállásnak alkalma, amikor ráeszmélünk nemzeti bűneinkre. S vajjon nem sajátosan magyar bűn-e, hogy a magyar a magyart nem tudja elszenvedni, magyar a magyarnak nem akar megbocsátani? A frusztrációs agresszív hajtóerő általános elmélettel szemben a kutatások azt mutatják, hogy az egresszió nem az egyedüli lehetséges válasz a frusztrációra. Hiteles válasz a keresztyén tanítás. Ez a nemzeti hit bizony még európai közösségi életünket is megújíthatja.
Ma, Krisztus a feltámadásával a halált meggyőzte és megbocsátott a világnak. Oh, halld meg ezt magyar, fogadd el és légy a békesség fiává.
PÁSZTORI TIBOR ENDRE