Egy külföldön élő budapesti magyar történész a Nyilaskeresztes Párt politikai szerepéről kérdést intézett a nemzeti kormány utolsó sajtófőnökéhez. Miután a magyar történelem egyik fontos részlegének tisztázásáról van szó, itt közöljük a kérdést és a nagy érdeklődésre számot tartó választ.

Igen tisztelt Fiala úr, 
egy kérdéssel fordulok Önhöz. Ez évben könyvet írok az 1944/45-es magyarországi és ausztriai harcokról. Könyvem címe "Von Budapest bis Wien, Frühjahr 1945" és előreláthatóan jövő tavasszal fog megjelenni Bécsben. A katonai események mellett azonban a politikai eseményeket is szeret nem munkámban felvázolni. Mint Ön is tudja, az október 15-e utáni magyar kormány működéséről, terveiről és erőfeszítéseiről nincs sem Nyugaton, sem Keleten megfelelő értékű mű. Résztanulmányok léteznek (mint pl. Macartney könyvében vagy Hagen visszaemlékezésében), ezeket fel is kívánón használni, azonban van egy-két kardinális kérdés, amelyre Öntől remélek választ kapni. Ezeket itt most pontokba foglalva adom meg Önnek:

1. Mi volt a célja a Szálasi-Szőllősi-kormánynak, amikor október 15-után vállalta az ország vezetését? Milyen erők álltak a háta mögött és hogy képzelték el a háború befejezését? (Tettek-e a németek erre vonatkozólag valamiféle ígéretet?) 
2. Mi volt a Szálasi-Szőllősi-kormány álláspontja Budapest védelmével (vagy nem védésével) kapcsolatban? Milyen mértékben tudott a kormány beleszólni a német hadvezetésbe? 
3.Milyen szociális intézkedéseket (föld!) tett a kormány 1945 március végéig? Vagy milyeneket szándékozott tenni? Mennyiben állította át a kormány a teljes magyar népgazdaságot a totális mozgósításra? 
4. Vettek-e részt Budapest ostromában pártalakulatok? Hol, kik és milyen mértékben? Vezetőjük? 
5. Mi történt a kormánnyal, amikor kiszorultak Magyarország területéről? Meddig tartott, amíg kimondták feloszlatásukat? Hogy vélekedtek az egyes vezetők a jövőről?

Az Ön által adott válaszokat a legszívesebben teljes egészében közölném, megjegyezve, hogy azok a Szálasi-Szőllősi-kormány sajtófőnökétől származnak. Munkám célja nem propagandamű írása, hanem az eseményeknek a tények tükrében való feltárása. Hogy a könyv a Hungarista Mozgalommal kapcsolatban szubjektív vagy objektív lesz, erre majd csak megjelenő munkám adhat választ, ígéretet erre nem tehetek, ahogy nem is teszek. Szeretném, ha nem utasítaná el a kérésemet és ha válaszát pár héten belül megküldené. Ebben a reményben maradok 
Szívélyes üdvözlettel (Teljes aláírás)

Fiala Ferenc válasza a feltett kérdésekre

1. kérdés 
Mi volt a célja a Szálasi-Szőllősi-kormánynak, amikor október 15-e után vállalta az ország vezetését? Milyen erők álltak a háta mögött és hogy képzelték el a háború befejezését? (Tettek-e a németek erre vonatkozólag valamiféle ígéretet?) 
Minden párt és mozgalom célja: a hatalom átvétele. Demokratikus államokban a pártok a célt demokratikus választások révén és az alkotmány keretein belül iparkodnak elérni. Népszavazás útján. Szélsőséges pártok türelmetlenebbek és a hatalom utáni törekvés eszközeiben nem válogatósok. Uralomrajutásukhoz három út vezet:

a) Népszavazás által elért mandátumaik révén mindenképpen kierőszakolják, hogy tagjai legyenek egy koalíciós kormánynak, s aztán egy - a minisztertanácson belül történő - puccs által jutnak hatalomra. Megőrzik az alkotmányosság látszatát és az alkotmány pontjaira hivatkozva valósítják meg a totalitásos rendszert. Tizenöt-húsz miniszteri tárca közül csak kettőt akarnak: a belügyi és az igazságügyi miniszterséget. Az exekutív és a legiszlatív hatalmat jelentő tárcákat. (Hitler első koalíciós kormánya, majd ugyanaz Rákosiék játéka Magyarországon.) 
b) A hatalom átvétele idegen - külföldi - hatalom segítségével. (Laval, Quisling, Szálasi etc.) 
c) Hatalomrajutás pártmilíciák vagy a kormányon belül lefolyó puccs segítségével. (Magyarországi proletárdiktatúra-Tanácsköztársaság 1919-ben, majd a csehszlovák kommunista puccs 1948-ban.)

Az úgynevezett Szálasi puccs előzményeiről az alábbiakat tartom szükségesnek megjegyezni: A Szálasi által vezetett úgynevezett Hungarista Mozgalom - hasonlóan a többi kisebb magyar nemzetiszocialista párthoz -nemcsak világnézetileg kapcsolódott a német nemzetiszocializmushoz, hanem abból az alternatívából is, hogy vagy az orosz vagy a német. A német tömb fensőbbsége mellett is ezer éven át megmaradt az ország - és ezt a megmaradást a Habsburgok 400 éves uralma sem veszélyeztette. Az ország nagy vérvesztesége a török hódoltság alatt következett be és ennek a valóban tragikus folyamatnak vetett véget annak megszűnte.

Túlzó soviniszta állítás volna azt mondanunk, hogy a törököt a magunk erejéből szorítottuk ki az országból. Budavár visszavétele német segítséggel történt, illetve a bajor, osztrák, szász stb. hadak részvétele nélkül az akkori magyarság nem is gondolhatott volna ilyen nagyszabású katonai műveletre. A másik meggondolás magyarországi kisebbségek szorgos mérlegeléséből eredt. Amíg az erdélyi románság Bukarest, a délmagyarországi szerbség Belgrád, az északmagyarországi szlovákság Prága felé tekingetett és már 1848 óta nyíltan az országtól való elszakadást tűzte ki célul, addig a magyarországi német kisebbség - kisebb-nagyobb súrlódásoktól eltekintve - hű maradt a magyar államgondolathoz már csak azért is, mert ez a nemzetiség volt az, amely előtt nyitva állott a magyarsághoz való asszimiláció útja - amit ki is használt és amit főleg középosztályunk elég nagyszámú német családi neve is bizonyít. És ami a legfontosabb: a német kisebbségi területek nem tágultak, sőt - különösen a módosabb vidékeken - az egyke szabott határt a további szaporulatnak s a városok egykori német lakossága teljesen felszívódott a magyarságban. Buda-Pest 1848 előtt kb. 50 százalékos németül beszélő lakossággal rendelkezett, mely szám nem egészen száz év alatt szinte a nullára csökkent. A magyarországi német népcsoport volt a: egyetlen, amely nem jelentett biológiai veszélyt mireánk.

Az első komoly ellentétek a hitleri nagynémet gondolat megerősödése után jelentkeztek Magyarországon, - a Volksbund megalakulása után - ami kor a német expanziós gondolat megérintette a magyarországi németséget Az évszázadok óta alvó nagynémet gondolat felébredt Budaörsön és egyes túlzók már Gau-Magyarországról beszéltek. Ezzel a pángermán álmodozókkal szemben alakult meg - felülről irányítva - az úgynevezett Turáni Mozgalom, majd a Németh László ideológiájából megszületett Mélymagyar Mozgalom. Ezen mozgalmak sikere talán nagyobb lett volna, ha mögöttük nem áll ott a magyarországi zsidóság, amely hogy kisebbítse a jobboldal által hangoztatott "zsidó veszedelmet", szembeállította vele a - német veszedelmet. Ügyes politika volt s az ebből származott ellentétek determinálták háború utolsó fejezetének magyar politikáját.

Szálasi a Volksbund túlzóinak munkáját függetleníteni tudta Berlintől és nem tudta, - mint ahogyan ma sem igen tudjuk - hogy mennyiben kaptak biztatást Berlintől Basch Ferencék és a többi Volksbund vezetők.

Szálasi, mint ember, tiszta és puritán volt. Mint politikus naiv és hívő abban, amit őszinte arccal mondottak neki. Nem tudta elképzelni a hazugságot ha országos kérdésekről volt szó. A Hungarista Mozgalom több vezetője azonban élesen látta a Volksbund ténykedését és már az 1939-es választások előtt nem volt hajlandó belemenni egy olyan paktumba, amely szerint a Nyilaskeresztes Párt nem állít ellenjelöltet olyan kerületben, ahol Volksbund jelölt küzd a mandátumért. A legélesebb csata a mohácsi kerületben zajló le, ahol Keck Antal nyilaskeresztes képviselőjelölt - német származása ellenére is - a legélesebb választási harcot vívta a Volksbund jelöltjével, választás Keck győzelmével végződött s a választási harc már a legkeményebb nemzetiségi harcok egyike volt.

A mohácsi választási küzdelmek következménye volt. hogy később Basch Ferencék is aláírták Teleki Pál kívánságára az úgynevezett Vágó-Hubay-féle törvényjavaslat "hazaárulási" vádiratát. Ebben a javaslatban pedig nem volt sem több, sem kevesebb, mint hogy minden magyarországi kisebbségnek autonómia adassék. Németnek, szlováknak, románnak, szerbnek egyaránt. Baschék csak a német kisebbség számára követelték azt és részben ezért ítélték el a törvényjavaslat szerzőit és fosztották meg őket mandátumaiktól. Szálasi Ferenc - bár elítélte a Volksbund működését - mégis úgy gondolta, hogy amennyiben a háborút a németek nyerik meg, úgy Németország nem avatkozhat be a magyar belügyekbe. A párt németbarátságának másik oka szociális síkon mozgott.

Az első világháború után Magyarország megtartotta a Gesamtmonarchie kereteit és nem tartott lépést a megváltozott Európa szociális haladásával. Hosszú két és fél évtizeden át elmulasztotta a földbirtokreform végrehajtását és az általános földreformot "Apponyi-féle szociális olajcseppekkel" pótolta. Megmaradtak a nagybirtokok és az uralkodó osztályok szemet hunytak az Oláh György meghatározása szerinti "hárommillió koldus" sorsa felett. Az ipari munkásság nem tudott kievickélni a proletár sorsból, és szószólója, a Szociáldemokrata Párt az 1923. évi Bethlen-Peyer-paktum alapján állott: azaz nem kezdeményezett sztrájkokat