Beküldte: B.Kiss - Tóth László

A mágusoknál is a négyzet volt az anyagi világ jelképe, mint a szabadkőművességnél. Ugyancsak ilyen jel volt a háromszög, mint a tudomány jelképe, mely a szabadkőművességben is feltalálható a szellemi világ ábrázolásaképpen.

Az ötágú csillag is fontos jelvénye volt a mágiának, amint előkelő jelvénye a szabadkőművességnek is, melyhez fontos szertartások fűződnek. így pl. a páholyház felavatásakor a felavató mester feje felett az ötágú csillag lóg, s ehhez valósággal imádkoznak. A szertartás idevonatkozó része a következő:

"I. Felügyelő: Mester! Az ötágú csillag ragyog legfényesebben.
Mester: (3 kalapácsütés után). Testvéreim! Hívjuk segítségül az isteni fényt!"
Erre a szóra minden szabadkőművesnek le kell térdelnie, a mester maga is letérdel, kezeit az ég felé emeli és ezeket mondja:
"Mester: Isteni fény! Misztikus láng! Szent tűz! A világegyetem lelke! Egyesek és világok ura! Egyedül mindenható szuverén! Világítsd meg lelkünket, munkánkat, szívünket és hintsd el lelkünkben a szabadkőművesség elevenítő tüzét." "Valamennyien: Úgy legyen!"
Vannak aztán, akik az esszénusoktól, a gnosztikusoktól, a maniheusoktól találnak benne rokonvonásokra, s ezekből azt a következtetést vonják le, hogy életében mindezeknek fontos szerep jutott.

Mindezek azonban nagyon halvány és igen vitatható nyomok. Az kétségtelen, hogy a szabadkőművesség nem egységes alakulat, hanem különféle irányok és szekták vegyülete, melyek a különböző korszakokban hullottak beléje, de ezek még útjának biztos jelzőiül nem fogadhatók el.

Akik pozitív bizonyítékokat igyekszenek produkálni, s akik biztos nyomokat akarnak bemutatni, azok két nagy közületnek a múltját túrják fel, s az itt található adatokból igyekszenek a szabadkőművesség homályos eredetét a napvilágra hozni, s a mozaikszerűen összeszedett adatokból történetét teljes egésszé összeállítani.

Ez a két nagy közület, a zsidóság és a templáriusok. Vegyük őket külön-külön.

I. A zsidóság történetében nagy fordulatot jelentett a babiloni fogság. Ez megszüntette a jeruzsálemi központot, a papság vezető hatalmát, s így ezek szerepét az imaházak és a. próféták vették át, mint ahogy a régi istentiszteletek áldozati cselekményét is felváltotta az imádság és törvény tanulmányozása. Mindezek viszont kifejlesztették a titkos társaságokat s az történeti tény, hogy a szabadulás és a makkabeusok győzelme, ezen titkos társaságok munkájának eredménye volt. A makkabeusok bukása, a rómaiak hatalmának a zsidóságra való kiterjesztése, mindinkább abba az irányba tolta el a zsidóságot, hogy már csak egyedül a Messiásban bízhatott, akit így, mint politikai fejedelmet kezdtek felfogni, s hogy tőle a zsidóság mit várt, bizonyítják fennmaradt irataik, amelyek szerint a Messiás véget vet a háborúnak, a jeruzsálemi templomot megtölti arannyal és ezüsttel, s az egész világ meghódol Izrael előtt. (Sybilla.)

Ugyanígy gondolja el a zsidóság jövőjét a mózesi könyvek "Jerusalmi" néven ismert zsidó-arám fordítása is, mely így nyilatkozik: "Oh, mily szép a Messiás-király, aki elő fog állani Juda házából. Derekát felövezve leszáll és csatasort rendez ellenségei ellen; királyokat öl meg hatalmasaikkal egyetemben és nem lesz király, avagy hatalmas, aki megállana előtte. Megpirosítja a hegyeket az elesettek vérétől, ruhája bepiszkolódik a vértől; ő maga szőlőtaposóhoz lesz hasonlóvá. (Kmoskó Mihály. A zsidóság világuralmi törekvései. 11. old.)

Ugyanezt a felfogást tükrözteti vissza a Talmud több részlete is.

Ha ezek a fantazmagóriák csak jámbor rajongók feljegyzései lettek volna, úgy nem hagytak volna nagyobb nyomot a a zsidóság életében. Ámde - mondja Kmoskó, - "ezek az ábrándok nem voltak üres szónoki túlzások, egyes meghibbant agyú fanatikusok ártatlan fantazmagóriái, hanem oly meggyőződés, mely a zsidóság vérébe ment át, s végzetszerűleg irányította sorsát!"

Krisztus Urunk megtagadásának és keresztrefeszítésének is az volt az alapja, hogy ő ezeket a reményeket nem volt hajlandó beváltani, s nem akart a zsidóságnak politikai értelemben vett királya lenni. A zsidóság nem lelki uralkodót, nem olyan királyt várt, nem olyat ígértek be neki vallási vezetői, aki kijelenti, hogy az ő uralma nem erről a világról való, hanem harcias fejedelmet, győztes államfőt, aki a világ feletti hatalmat volt hivatva megszerezni a Jehova választott népének! "Ebből a szempontból vizsgálva az Evangéliumokat - folytatja Kmoskó, - lehetetlen észre nem vennünk, hogy az a nagypéntek, amelyen a zsidóság Jézus Krisztust két lator között felfeszítette, sorsdöntő pillanat volt az emberiség történetében. Mert amidőn a zsidó nép a Legszentebbet, a politikai messianizmus eszméje kedvéért kivégeztette, megkezdette a harcot ezen eszme megvalósításáért és a szó szoros értelmében hadat üzent az Istennek és az egész emberiségnek." (I. m. 12. old.).

Ennek a politikai messianizmusnak az eszméje annál magasabb lánggal égett későbbi korokban is a zsidóságban, minél nehezebb idők szakadtak rája. Ide menekült az egész nép, itt húzódott meg a jelen sivárságában, s ebből a gondolatból, ennek fejlesztéséből merített kitartást küzdelmeiben. A diadalmas római császárok által véghezvitt diaszpóra (szétszórás) után, mikor a zsidóság ősi országát elhagyni kényszerült, már csak ez az egyetlen közös gondolat, közös eszme kötötte össze őket a vér azonosságán kívül, s ezt ápolni kellett, ha csak nyomtalanul el nem akartak tűnni az idegen fajú és vallású népek tengerében.

Az kétségtelen történelmi tény, hogy a századok folyamán igen sok álmessiás lépett fel a zsidóság között, s a legutóbbi volt - Sabbataj Cevi, - aki a XVII. század hatvanas éveiben vitte bele a zsidóságot hiábavaló küzdelmekbe.

A zsidóság felkészülten várta a Messiás eljövetelét s ezért titkos társaságokat s némelyek szerint egy teljesen kifejlődött titkos kormányzatot is tartott fenn, s tart fenn napjainkig is, mely hivatva van a zsidó nemzetet összetartani, s megőrizni azt arra az időre, amikor majd tényleg megérkezik az, akit évezredek óta várnak, a zsidóság hatalmas királya, a világ meghódítója s népe dicsőségének megalapítója.

De szolgálták ezek az eredetileg vallásos titkos társaságok azt a politikai célt is, hogy a zsidóságot megvédjék a befogadó államok sokszor tapasztalt igazságtalanságaival szemben, amelyeknek megszüntetését csak az egyes államok rendjének felborításával, az elégületlenségek kirobbanásával lehetett elérni. Ezek a zsidó titkos társaságok annál könnyebben voltak ilyenekre kaphatók, mert hiszen a politikai messianizmus gondolatától függetlenül is, halálos gyűlölettel voltak eltelve a mindenkori kormányok iránt, amelyek szekatúráikkal, megalázó rendelkezéseikkel a zsidóságot állandóan vérig sértették.
Ezek a zsidó titkos társaságok tehát céljaik megvalósítására megnyitották egyesületeiket azoknak is, akik bár nem voltak zsidók, de vagy természetüknél, vagy valami más oknál fogva ellenségeivé váltak a mindenkori társadalmi rendnek, ezeket az egyéneket magukhoz láncolták, s így fejlesztették ki a mai szabadkőművességet, amely tehát nem egyéb, mint a zsidó politikai messianizmus egyik zászlóvivője, vagy még világosabban a zsidó világuralmi törekvések készséges közege és szolgai előkészítője.

Rengeteg bizonyítékot és adatot hordanak aztán össze ezen tétel igazolására. Legújabban pl. Ludendorff igyekszik nagy munkájában exacte bebizonyítani, hogy a szabadkőművesség zsidó szervezet, szolgalelkű, romlott és elvetemült keresztények részvétele mellett.

A legfontosabb adat, mellyel állításukat támogatják egy könyv, mely a világon mint "Zion bölcseinek jegyzőkönyvei" szerepel. Szerzője egy Serge Nilus nevű orosz tanár, aki 1903-ban adta ki őket, "A nagy a kicsiben" cím alatt, s második kiadását - melyet 1905-ben rendezett sajtó alá, - egy új fejezettel gazdagította "Az Antikrisztus, mint közeli politikai lehetőség" cíművel. A könyv Cion bölcseinek, - tehát a zsidóság legitim kormányának - 24 jegyzőkönyvét tartalmazza, melyhez - állítólag - a professzor úgy jutott hozzá, hogy 1897-ben, a Baselben tartott zsidó világkongresszus titkos jegyzőkönyveinek másolatait szerezte meg.

Ennek a megszerzésnek a története igen fantasztikus. Az orosz kormány - így szól az egyik magyarázat, - élt a gyanúperrel, hogy a zsidóság azon a kongresszuson nemcsak ártatlan témákat fog fejtegetni, s mert értesült arról, hogy tulajdonképpen egy időben kétféle tanácskozás is fog folyni, egy porhintés végett a nyilvánosság előtt, a tulajdonképpeni pedig azalatt titokban, kémszervezetének kötelességévé tette, hogy ezen utóbbiról kimerítő jelentést szerezzen meg, s lehetőleg a tárgyalt anyagot jegyezze, vagy jegyeztesse le. Az orosz kémkedési osztály aztán alapos munkát is végzett. . Egyik zsidó futárt, akinek feladata volt a jegyzőkönyveknek a zsidóság párisi központi szervéhez való továbbítása, megvesztegette, s az egyes gyűlések anyagát ez aztán az orosz rendőrség rendelkezésére bocsátotta lemásolás végett.

Ennek a lemásolásnak a története is legendaszerű. A futár útközben egy kis német állomáson kiszállott a vonatból, s ott már várták az orosz rendőrség emberei, akik a táska tartalmát, a jegyzőkönyveket a másik vonat megérkezéséig sebtiben lemásolták, s aztán a következő vonattal a futárt útjára engedték. Ezeket a jegyzőkönyvi másolatokat aztán bemutatták kormányuknak, s így jutott hozzájuk Nilus tanár, ki aztán könyvben jelentette meg azokat.

Az bizonyos, hogy ezek a jegyzőkönyvek szörnyű és sötét dolgokat tartalmaznak. Pontosan ki van bennük dolgozva a kommunizmus egész rendszere, még az időpont is meg van határozva, s ez nagyjában összeesik a szovjet megszületésével. El van mondva, hogy miként kell megszervezni az 1914. évi világháborút, s mint kell azután úgy dolgozni, hogy az államok nyugvópontra ne juthassanak, s nép és a tömegek miként tehetők mindig elégedetlenebbekké a világon, mily eszközökkel lesz lehetséges a lázongás és nyugtalanság állandósítása. Le van fektetve bennük a munkásmozgalom egész rendszere, s a keresztény közvélemény permanens destruálásának útja.

Megemlékezik a jegyzőkönyv a szabadkőművességről is, melyet régi ismerősének és kedves gyermekének tekint, amelyet a zsidó világuralmi törekvések szolgálatában nagyra értékel. Az ú. n. XVI. jegyzőkönyv beszél róluk, s szószerint a következőket adja elő: "Szabadkőmíves páholyokat fogunk létesíteni, és szaporítani fogjuk azokat a világ minden országában, hogy felszívják magukba a közéletnek kiváltságait és mindazokat, akik kiválókká lehetnek. Ezekbe a páholyokba fog összpontosulni a legmagasabb intelligencia, a mi befolyásunk leghatásosabb eszköze. A páholyokat egy olyan központi. igazgatás alá fogjuk rendelni, melyeket bölcs Véneink vezetnek és melyeket kizárólagosan csakis mi ismerünk, és az mások előtt teljesen ismeretlen marad. (Ez a központi igazgatás állítólag az ú. n. Bnai Brith páholyban van meg, melynek tagjai kizárólag zsidók. Szerző.) A páholyoknak, melyek minden liberális és forradalmi elemet összekapcsolnak, olyan képviselőik is lesznek, akik a jelszavakat és a programot beledobják a nyilvánosságba. Ezekben a páholyokban megkötjük a csomót, mely a forradalmi és liberális elemeket összetartja."

A 4-ik jegyzőkönyvnek a szabadkőművességre vonatkozó része így hangzik: "Ki vagy mi lenne képes arra, hogy egy láthatatlan hatalmat felborítson? És a mi erőnk épen ebben a láthatatlanságban rejlik. A szabadkőművességet, mely vakolj szolgál bennünket, arra használjuk fel, hogy bár hatalmún székhelye és tevékenysége előtte rejtve marad, önmagunkat és céljainkat mögéje rejtsük."

De ha céljukat elérték, igen kurtán és igen radikálisan fognak a szabadkőművességgel végezni. Azt mondja a 15. számú jegyzőkönyv: "Midőn mi leszünk az általunk mindenfelé szított forradalmak segítségével az urak, mihelyt az összes feni álló kormányok megszűnte hivatalosan kijelentetett... őrködni fogunk afelett, hogy semmiféle összeesküvést ne szőjenek ellenünk; lemészárolunk irgalmatlanul mindenkit, avégből fog fegyvert, hogy ellenálljon uralmunknak, mind titkos társaság alapítását halállal fogjuk büntetni, a jelenleg fennálló, általunk ismert titkos társaságokat, akár értünk, akár ellenünk dolgoznak is, feloszlatjuk, tagjaikat pedig az Európától legtávolabbra eső földrészekre száműzzük. Ugyanezt fogjuk tenni a gój szabadkőművesekkel is, akik nagyon sokat tudnak. Azokat a szabadkőmíveseket, akiknek bizonyos indokból megkegyelmezünk, a száműzetés örökös terrorja alatt fogjuk tartani. Törvényt fogunk kihirdetni, melynél fogva a titkos társaságok összes tagjai száműzetnek Európából, mely a mi kormányzatunk középpontja lesz. Kormányzatunk ítéletei véglegesek és felebbezhetetlenek lesznek."

Van-e még tovább a borzalmas kijelentésekből?

Van bizony, és pedig ugyancsak a szabadkőművességgel kapcsolatban, amelynek a zsidóság abszolút győzelme esetén, igazán semmi jövőt nem jósolhatunk.

Nézzünk tehát még egy pár idézetet.

Az 1. számú jegyzőkönyvben a többek között a következők állanak: "A régi időkben még mi kiabáltuk a tömegek között, a "szabadság, egyenlőség és testvériség" szavait. Ezeket a szavakat egészen az undorig ismételték a lelkiismeretlen papagájok és összefutván mindenfelől a csalétekhez, lerontották a világ kedvező előhaladását és a valódi egyéni szabadságot, mely valaha oly jól meg volt védve a köznép erőszakossága ellen."

... A földünk minden országában, a mi sorainkból rendkívül nagy tömegeket ragadtak magukkal ezen szavak: "szabadság, egyenlőség és testvériség" ügynökeink segélyével, akik lelkesedéssel hordozták zászlóinkat, - ez alatt pedig e jelszavak szú gyanánt őrölték meg a keresztények jólétét, lerombolták a békét... aláásva az államok alapját."

A 2-ik jegyzőkönyvben is találunk igen érdekes megállapításokat, így az alábbiakat: "Emlékezzetek csak vissza a francia forradalomra, amelyet "nagy"-nak nevezünk, jól ismerjük előkészítésének titkait, mert a ml munkánk volt. Azóta vonszoljuk a tömeget csalódásból, csalódásba..."

Mindezen politikai tervek kivételére két szervezetet tartottak a jegyzőkönyvek urai alkalmasnak és pedig az utca, a tömeg részére a szociáldemokráciát, az intelligencia számára, mely egyben az előbbi szervezet vezérkaraként is felfogható, a szabadkőművességet.

A 15. számú jegyzőkönyv ezeket mondja idevonatkozólag:
"..Amíg majd mi leszünk az urak, a világ minden országában létesíteni és szaporítani fogjuk a szabadkőműves páholyokat; ide fogjuk vonzani mindazokat, akik nyilvánosan szerepelnek, vagy szerepelni akarnak, minthogy ezek a páholyok lesznek főforrásai értesüléseinknek és befolyásunk ezekből fog kiáradni...
... Sokan, akik a titkos társaságokba belépnek - kalandorok, félrecsúszott emberek s rendesen érték nélküli egyének, ezek semmi nehézséget sem fognak nekünk okozni, ellenkezőleg segíteni fognak nekünk tervünk foganatosításánál.
... Nagyon természetes, hogy egyedül mi fogjuk vezetni a szabadkőműves munkát, mert csupán csak mi tudjuk, hová megyünk, mi a célja munkánknak.
... A gojok a páholyokba rendesen egyszerű kíváncsiságból lépnek be, vagy abban a reményben, hogy részesüljenek a közjavakból, vagy azért, hogy megvalósíthassák kivihetetlen reményeiket... Azért biztosítunk nekik sikereket."

Végül még egy idézet a 11. számú jegyzőkönyvből: "Milyen célból találtuk fel ezt a politikát és oltottuk be a gojim lelkekbe anélkül, hogy rejtett értelmének megvizsgálására módot adtunk volna neki? Mi egyéb okból cselekedtük volna ezt, ha nem azért, hogy szétszórt törzseink részére kerülő úton érjük el azt, ami egyenes úton elérhetetlen?
Ez volt az alapja titkos szabadkőműves szervezetünknek, melyet a gojim barmok nem ismernek és amelynek célját nem gyanítják, miután becsaltuk őket egy külső szabadkőműves hadseregbe, hogy port hintsenek társaik szemébe."

Hogy a Nilus tanár könyvében felhozott s egyes részletekben az imént citált borzalmas nyilatkozatok hamisítványok, kitalálások vagy tényleg valódiak-e, arról itt nem kezdünk vitát.

Hogy azonban az olvasók maguk döntsék el, mennyiben érdemelnek hitelt, vagy mennyiben ráfogások és a világ minden államában vezető szerepet játszó zsidóságnak mennyiben akarnak a megrágalmazásai lenni, az alábbiakban egy pár történelmi tényt óhajtunk tájékoztatásukra leszögezni:

Nilus tanár könyve a londoni Britisch Múzeumban már 1908-ban katalogizálva lett, tehát már ezt megelőzőleg készen volt kézirata, melyet a Morning Post 1889-1905 közötti időre tesz. Ez azért fontos, mert - bár letagadhatatlanul megjósolja a világháborút, a kommunizmust, a Népszövetséget, a háború utáni bajokat, a valutaingadozásokat, a gazdasági kríziseket s mindezt tervszerű munka eredményének tünteti fel - ezeket oly időben rögzíti meg, amikor semmiféle emberi tudománnyal bekövetkezésüket kiszámítani nem lehetett. Tarthatja a könyvet bárki aminek akarja, durva és gonosz rágalomnak vagy a tiszta igazságnak, egyet letagadni egyik tábor sem fog tudni, hogy a könyv már 1908-ban a világ legnagyobb könyvtárában lajstromozva lett s hogy olyan dolgokat jósol meg, amelyek nemsokára tényleg bekövetkeztek.

Ha pedig a jóslások fenti része eleven valósággá lett, nem lehet a szabadkőművességről mondottakat sem úgy egyszerűen elvetni, annál is inkább, mert hiszen igen előkelő szabadkőmívesek erősítik azokat meg.

Így pl. amiket a kétféle szabadkőművességről elmond Nilus, azt Loius Blanc is megerősíti, mikor a francia forradalom történetéről írott munkájában a következőket állítja: "Égő lelkek számára fenntartott, titkos páholyokat létesítettek... Árnyékos szentélyeket, melyeknek ajtajai csakis a próbák hosszú sora után nyíltak meg a beavatottaknak, mikor már bebizonyították a forradalmi nevelésben tett előrehaladásukat.

Említettük már Albert Pikenek egy citátumát, mely az Egyesült Államok déli igazságszolgáltatásainak szertartáskönyvére utal s mely így hangzik: "Testvér! Egy olyan Rend kötelékébe óhajtasz lépni, mely ha eddig csak részleges eredményt is ért el, több mint 500 éve csendben és titokban dolgozik egyetlen cél megvalósítása érdekében. A kötelesség, melyet most vállalsz, veszélyt is hozhat rád, mert ez a Rend a nemzetek ügyeivel foglalkozik és a jövőben világhatalomra törekszik."

Végül a jegyzőkönyvek azon részére, melyek kijelentik, hogy a "szabadság, egyenlőség és testvériség" jelszavának a felkapása és a világba való kidobása, egy titkos zsidó társaság munkája volt, s melyek jelzik, hogy a francia forradalom megrendezése is ezen társaság műve, hivatkozunk a francia Nagy Oriens 1889 április 2-án kelt körlevelére, mely á következőket mondja: "A szabadkőművesség, mély felidézője az 1789-iki forradalomnak, folytatni köteles ezt a munkáját."

Döntse hát el ezek után az olvasó, hogy Nilus könyve fantazmagória szüleménye-e, vagy eleven valóság, melyet az adatok egész halmaza, a bekövetkezett események egész légiója támogat és bizonyít?

Mi pedig menjünk tovább egy lépéssel kutatásaink terén, a "felvett" szabadkőművesek társaságának múltját illetőleg.

A már eddig itt-ott felhozott szavakból, jelekből az a következtetés vonható le, hogy a szabadkőmíves szertartások, fokok, tisztségek és szimbólumok túlnyomó részben zsidó eredetűek.

Minthogy pedig a kőmíves céhekben ezen zsidó szavaknak nyomuk sem volt, azok máshonnan és pedig olyan helyekről kerültek bele az intézménybe, mely vagy maga is zsidó eredetű volt, vagy azzal a legszorosabb összeköttetésben állott.

Hogy ezeknek a szertartásoknak és szavaknak jelentőségéről meggyőződést szerezhessünk, idézzük a Morning Post cikkeiből az alábbi részletet:

"A szabadkőművesség története, habár Angliában a három fokozattal: a "tanonc", "legény" és a "mester" fokával kezdődik, korántsem végződik ott. Bizonyos kontinentális és amerikai páholyok titkos jelentéseiben, az "anya-nagypáholy" szellemétől olyannyira idegen és sötét mondatokra és szertartási formákra akadtunk, melyek titkos indító okokra utalnak és ha egyáltalában jelentenek valamit, csakis rosszat jelenthetnek. Hogy ezek az egymást követő fokozatok a szabadkőművességben hierarchiát képeznek-e vagy sem, bajos meghatározni. Nem tudni, hogy az egyes fokok önálló társulatokat alkotnak-e, vagy az utánuk következő fokból kapják-e az utasításokat? Annyi azonban említésre érdemes, hogy minél magasabb a fok, annál titokzatosabbak és nyugtalanítóbbak a szertartásai. A szabadkőművességnek legalább 33 külön fokozata van, melyeknek mindegyike külön rítussal bír a rend állítólagos hagyományai alapján és mindegyik tökéletes titoktartásban vezeti tanácskozásait és szertartásait.

Az, akit a legalsó fokon avatnak be a forradalmi szabad-kőművességbe, csak ritkán hallja e kifejezéseket: szabadság, \ egyenlőség. Mikor azonban már megszokta e szavakat és megtanult hallgatni, akkor a Mester rangjára emelik. Akkor hallja először, hogy a Rendnek volt egy alapítója, akinek a halálát meg kell bosszulni. A következő fokokban, különösen a 9. fokozattól kezdve, annyira megszokja a bosszú gondolatát, hogy végre egészen a magáévá teszi. Minden Mestert két feladat elé állítanak. Az első feladat az" hogy keresse meg az elveszett szót, de csak később, egy magasabb fokon értesül róla, hogy ez az elveszett szó; Jehova, vagyis a természetes vallás. A második feladat: Hirám megbosszulásában rejlik, amire őt a Mester jelvénye állandóan emlékezteti. A jel: szúrást színlelő hüvelykujj. A 9. fokon (a kilencedik fok választott lovagja) még magasabbrendűvé lesz a szertartás. Albert Pike-nek az Egyesült Államok déli igazságszolgáltatásának szertartás-könyve (Skót rítus) című műve szerint, minden új felavatásnál az új beavatott és nyolcan a régi lovagok közül, félreteszik ékszereiket és szabadkőmíves ruháikat. Mindegyiket felfegyverzik karddal és tőrrel. Azután bevezetik őket egy sötét szobába, melynek padlóján magányos mécses ég. A mécses mellett falevelekből összehordott ágyon fekszik Abairam alvó alakja.

"Ez a gyilkos!" - szól a szertartásmester. - "Szúrjatok bátran a fejébe és a szívébe és bosszuljátok meg a Mester halálát!" A felavatandó Abairamba szúr tőrével, mialatt egy hang kiáltja: "Nekum!" (héberül - bosszú.) A szertartásmester ezután elválasztja kardjával a vérző fejet a törzstől, átadja a jelöltnek, aki azt jobb kezében tartva, visszatér a gyűlésterembe."

A 9. fokozatban hagyják el a jóindulat és emberszeretet filozófiáját, melyet az alacsonyabb fokokon tanítottak és felcserélik a Tudatlanság, Zsarnokság és Fanatizmus megsemmisítésére való felszólítással. Érdekes, hogy a 9. fokon és a következő fokokon héber nevek és vonatkozások csúsznak be a szertartásba. A 11. fok (a tizenegyedik fok magasztos lovagjai) szertartásából idézem a következő jellemző részleteket:

"A tisztelendő mester: Testvéreim! Hajlandók vagytok Izrael kormányzóinak és a nemzedék fejedelmeinek kötelességeit azzal a feltett szándékkal magatokra venni, hogy a kötelességeket híven és pártatlanul fogjátok gyakorolni?
Mindnyájan: Hajlandók vagyunk.
A tisztelendő mester: írja meg tehát kancellárunk az okmányt, mellyel ezt a tizenkettőt kinevezzük királyi helytartóinkká, mindegyiket a saját tartományában, ahol annak rendje szerint engedelmesség jár nekik."

A következő három fokozat szimbolikus szertartásai Salamon templomának újjáépítésével foglalkoznak. A nehezen érthető szertartásokat némileg megvilágítja a 15. foknak befejező katekizmusa (a Kelet, a Kard és Sas lovagjai):
Kérdés: Mit jelképeznek a Szentház és a város falainak romjai?
Felelet: Egy országot jelképeznek, amely elvesztette Szabadságát és egy Rendet, mely rombadőlt és száműzetett.
K.: Mit jelent a páholy 70 lámpája?
F.: A héberek fogságának 70 évét jelenti.
K.: Mit jelképeznek a foglyok láncain a háromszögletű láncszemek?
F.: Jelképei a három hatalomnak, amely minden korban bilincsekbe Verte az emberi elmét és megláncolta a nép tagjait, jelenti a Királyokat, a Papokat és a Nemeseket - a Zsarnokságot, a Babonaságot és Kiváltságokat.
K.: Milyen mesterségeket űztök?
F.: Szabadkőművességet.
K.: Mit építetek?
F.: Templomokat és szentélyeket.
K,: Hol?
F.: Az emberek lelkében és a nemzetek közt.
K.: Merre utaztok?
F.: Babilonból Jeruzsálembe."

Könnyen látható, hová céloz ez a katekizmus és szimbolizmus. Minél inkább halad a jelölt és minél jobban beavatják rendjének titkaiba és belát történetébe, annál jobban megszokja a szabadság eszméjét, mint a szabadkőműves élet- és , gondolatvilág alapelvét; és megszokja azt a gondolatot is, hogyha szükséges, fel kell áldoznia életét:" a letiport fajok érdekében és a szabad kormányzás védelmében." Nemesnek látszik az ilyen ideál, de keressük az indító okot, mely mögötte rejtőzik. Említettük, hogy a forradalmár szabad-kőművességben a szabadkőmíves-mester egyik feladata megtalálni az "elveszett szót." Mire a Mester eléri a 18. fokot, - a rózsakeresztes lovagok fokát - megtanulja, hogy azon a napon veszett el Jehova neve, amelyikén Isten Fia meghalt a kereszten.

"Mihelyt a jelölt bebizonyította (mondja Abbé Barruel), hogy megértette az INRI felírás szabadkőműves értelmét (Ez állítólag Igne Natura Renovatur Integra. Szerző.), a szertartásmester így kiált fel: Kedves Testvéreim! Megtaláltuk ismét a szót és az összes jelenlevők megtapsolják a fényes felfedezést, hogy Ő, akinek halála a keresztény vallás nagy misztériumának befejezése, csak közönséges zsidó volt, kit bűneiért keresztre feszítettek... Testvérek! Az Evangéliumon és az Ember Fián kell megbosszulnunk Jehova főpapjait."

A templárius lovagokat (27. fok) mindig az eretnek szertartások gyakorlásával vádolták. És úgy látszik csakugyan bebizonyult, hogy felvételi szertartásukban csakugyan megtagadják Krisztust és a keresztet. Lépésről-lépésre arra oktatják a mélyebb titkokba beavatottakat, hogy tagadják meg hitüket, de ne csak a kereszténységben ne higgyenek, hanem egyik kinyilatkoztatott vallásban sem. Tökéletesen materialistákat nevelnek belőlük. így vetik ej a jakobinusok forradalmi törvényének magvait. Mikor a jelöltet végre felveszik a 30. fokba és Kados lovagjává avatják, mikor szörnyű megpróbáltatások útján kipróbálták titoktartását és engedelmességét, csak akkor tudhatja meg, hogy immár nem Adoniram vagy Hiram halálát kell megbosszulnia. A Kados-fok annak az emlékére létesült, hogy V. Kelemen pápa és Szép Fülöp felfüggesztették a templáriusok rendjét és megölték Nagymesterét, Jaques de Molait, akit Fülöp parancsára elevenen égettek el 1314 március 11-én.

Itt már teljesen félrevetik az álarcot és nyíltan bevallják a vörös szabadkőművesség titkos céljait. A kereszténységnek azt a két nagy intézményét kell üldözni és megsemmisíteni, melyet V. Kelemen és Szép Fülöp képviselt, tehát: az Egyházat és az Államot. Idézzük Barruelt (II. köt. 325 old.): "az a vallás, melyet meg kell semmisítenünk, hogy megtalálhassuk az elveszett szót, vagyis az igaz tant, - nem egyéb, mint Krisztus vallása, mely a szó szorosan vett értelmében ezen a kijelentésen alapul: a szabadság és egyenlőség, melyet az oltár és trón teljes felborításával fogunk elnyeri."

Zsidó szavak, zsidó történelmi reminiszcenciák és emlékek! Maga a páholy belseje is legnagyobb részben -- kezdve a mindenhol magasan ragyogó Dávid csillagától - zsidó históriai vonatkozásokat mutat s egyik kutató szerint a Jakin és Boáz oszlopok eredeti értelmezése, hogy "Juda és Benjámin törzséből származottak felépítik a jeruzsálemi templomot, felállítják a zsidóság világuralmát és e két oszlop közé gyülekezett keresztények ennek a zsidó célnak előmozdítását szolgálják."

Zsidó szavak a szabadkőművesség legtöbb titkos szavai, az egyes fokok szavai, a szertartások egyes kifejezései és Pedig minél feljebb haladunk a fokokon. A 33. fok ceremóniájának egyik fontos része az eskü, melyet a "leghatalmasabb szuverén" a következőképpen formuláz meg: "Izrael szent Enochja; Ábrahám, Izsák és Jákob Istene árasszon el benneteket áldásával most és mindörökké!"

Zsidó a Hiram monda, mely a szabadkőművesség közjogának igen fontos és lényeges része s a kereszténység gyűlöletét hirdetik Delpech szenátornak a francia Nagy Oriens elnökének 1902 szeptember 26-án elmondott alábbi szavai: "A Galilei diadala kétezer évig tartott, most rajta a sor, hogy meghaljon. A titkos hang (Julián aposztata), mely egykor Pán halálát megjósolta, most annak a csalfa istennek a halálát jósolja, aki békességet és igazságot ígért azoknak, akik hisznek benne. A szabadkőmívesek örömmel állapítják meg, hogy nagy részük van a hamis próféták megbuktatásában."

Ezt a gyűlöletet, ezt a dühöt a szabadkőművességben sem a zsidósággal, sem a zsidó vallással szemben soha és sehol nem találjuk, ellenkezőleg mindkettő a legnagyobb tisztelet és megbecsülésnek örvend, a faji és vallásos érzést egyébként durván és cinikusan gúnyoló és támadó szabadkőművesség részéről.

II. Kutatásunk során egy másik intézmény is felkeltette figyelmünket, melynek a szabadkőművesség múltjában igen nagy szerepe van. Ez az intézmény a templomosok lovagrendje, vagy más szóval a templáriusok intézménye.

Vannak, akik a szabadkőművességnek ezen renddel való rokonságát csak szabadkőmíves ámításnak és szemfényvesztésnek veszik. így "A Cél" 1922. évi november-decemberi számában, Caesarius "A szabadkőművesség újra engedélyeztetésének kérdése Magyarországon" című cikkében teljesen mesének tartja ezt a kapcsolatot. Szerinte a szabadkőművesség a templáriusokkal nem hozható viszonyba s ezt a rokonságot a szabadkőművesség csak azért gondolta ki, hogy "beteges parvenü gőggel, ősöket keresve, magát mintegy a templáriusok jogutódjának kívánja feltüntetni."

Ezt az álláspontot mi nem tudjuk a magunkévá tenni. Igen sok jel mutat ugyanis arra, hogy a templomos rend feloszlatása után megtartotta tovább is szervezetét s titokban - mint az Egyház és királyság halálos ellensége - magához vonzotta a forradalmár lelkületű vagy valami okból a bosszúra éhes embereket.

A Morning Post cikkei idézik Schlégelnek "A filozófia története" című művéből azt a részt, mely szerint ez a tudós a templáriusokat és a szabadkőművességet összekapcsolja.

A most említett rész a következő: "A templáriusok rendje volt az a híd, amelyen az ezoterikus szabadkőművesség összes misztériumai és Salamon templomának hagyományai átmentek a nyugatra... Ugyancsak a templáriusok kebeléből váltak ki az Albigensek, a Jakobinusok és a Carbonárik is. Úgy kerültek onnan elő, mint egy laboratóriumból, melyben a pusztulás szelleme kovácsolja fegyvereit. Egy ilyen társaságnak nem lehet ténylegesen keresztény iránya, sem politikailag jogszerű alkotmánya. Ennek folytán nem is gyakorolhat jótékony befolyást az emberiségre." (Földalatti összeesküvők 57. old.)

Ugyancsak a Morning Post cikkei említik, hogy a templáriusok múltjának feltárásában nagy szerepe volt Comte le Couteulx de Canteleu-nak, aki már csak azért is megbízható e tekintetben, mert a templárius rend levéltárát javarészt megszerezte és ismertetésénél ezeket használja fel. Ez a Canteleu pedig azt állítja a titkos társaságról írt könyvében, hogy a templomosok már a keresztes háborúk ideje alatt a Hachiniánusok vagy Gyilkosok rendjével szoros kapcsolatba kerültek, mely utóbbi rend a keleti izraeliták egyik ágának titkos társasága volt s a salamoni templom újbóli felépítését tűzte ki célul, tehát zsidó politikai törekvéseket szolgált.

"A templáriusok - írja Canteleu - látván, hogy a jeruzsálemi királyság feloszlásnak indul, szövetkeztek és szerződésre léptek a gyilkosokkal. Bizonyosnak látszik, hogy Guilleaume de Montbard volt az, akit Libanon egyik barlangjában -a Hegy Remetéje először avatott be a szabadkőmíves tanokba, amiket ő adott aztán tovább társainak s őket kivétel nélkül beavatta a szabadkőművesség titkaiba."

Az történelmi tény, hogy a templáriusok rendje a keresztes háborúk után fogatott perbe, az is tény, hogy Szép Fülöp éveken keresztül gyűjtötte össze ellenük az adatokat és hogy hatalmas masszát tudott összeszedni s a pápa elé tárni, amelyek végeredményben a pápát a feloszlatás helyes és igazságos voltáról meggyőzték. A vizsgálat egyes adatai, az összegyűjtött bizonyítékok ma is rendelkezésére állanak a történészeknek s ezek átnézése után állapította meg két szabadkőmíves író, A. Botthwell Gosse és L. I. Dickinson, hogy a templomos rend be volt avatva a szabadkőmíves titkokba.

Ismételjük, hogy a templáriusokkal igen fontos szabadkőmíves szertartások és tisztségek vannak szoros érintkezésben. így a 30-ik fok, a Kados vagy templárius lovag tisztsége, melynek felvételi szertartása igen sokatmondó és éppen ezért alább le is közöljük:
J. B. M. iniciálék díszítik a fekete páholyszoba közepére helyezett koporsót, mely előtt három koponya fekszik. A felső a kivégzett Moley nagymestert jelképezi, a jobboldali - alsó fekvésű - koponya fején liliomos korona, a baloldalin tiara. A mester a felveendő tagot a koporsó elé vezeti, ahol mindketten letérdelnek és a mester a következőket mondja:

Mester: "A szabadkőművességből eddig csak a jelvényeket láttad, most meg kell látnod a valóságot. El vagy határozva arra, hogy az előítéleteket levetkőzöd és fenntartás nélkül engedelmeskedsz mindannak, amit a humanitás érdekében a rend megparancsol?
Jelölt: Igen.
Mester: Ha így van, akkor tedd le a következő esküt: "Ennek a foknak titkait nem árulom el és mindannak engedelmeskedem, amit a rend szabályai előírnak."

Ezután a Nagymester kalapácsával a koronával és a tiarával díszített két koponyára üt, amit a felveendő jelölt megismétel.
Bizonyítékok vannak rá, de egyébként sem érdektelen megjegyezni, hogy ezt a szertartást végezték a párisi páholyokban a szabadkőmívesek a francia forradalom előestéjén, és XVI. Lajos kivégzésének napján.

Vonjuk le most már az elmondottakból a következtetést,, hiszen a felsoroltakból most már megállapíthatjuk a szabadkőművesség múltját.

Láttuk, hogy a sok mese, melyet a szabadkőmíves oldalon annak eredetét illetőleg feltálalnak, teljesen légből kapott, adatai hamisak s csak a tájékozatlan közönség megtévesztését célozzák.

A mágia, az esszénusok, stb. tanait és kasztját kihagyhatjuk konklúziónk levonásából, mert ha tényleg vannak is a. szabadkőművességben belőlük egyes jelek, vagy szimbólumok, azok vagy véletlenek, vagy - ami még valószínűbb, - átvétettek belőlük a szabadkőművességbe anélkül, hogy ezáltal a kettő között bármi szorosabb kapcsolat létesült volna.

Ugyanúgy vagyunk a kőmíves céhekkel is. Ezek sem ősei a mai szabadkőművességnek, s csak annyiban kerültek ketten össze, mert a kőmívesek helyiségei alkalmas helyek voltak egyes forradalmi érzelmű férfiaknak arra, hogy azokban századokon keresztül meghúzódhassanak, s az államhatalom éberségét ott kijátszhassak. Bebizonyítottuk, hogy mennyire nincs közük a régi céheknek ezen intézményhez, mennyire nem azonosak vele, s mennyire nem ott bírják alapjukat. Ezt a szabadkőmíves mondát és megtévesztésre szánt történelmi hamisítást egyszer és mindenkorra le kellett leplezni, s szétválasztani az ártatlan és jámbor középkori iparos testületeket attól a forradalmár intézménytől, mely folyton vele takaródzik, s azért, mert annak a megfordított címerét a maga barlangja fölé helyezte, azt hitte, hogy sikerül majd neki időtlen időkig megtéveszteni a világot, s magát a kőmíves társulatok törvényes leszármazottjaként feltüntetni.

Bizonyítottuk, hogy már azért sem lehetséges ez a rokonság, mert a szabadkőmívesek maguk is vallják, hogy az ő testületük forradalmi eredetű, amit pedig a kőmíves és kőfaragó céhekről állítani nem lehet. Kőhegyi Lajos a mesterfok kátéjában maga is felemlíti a fok történetének tárgyalásánál, hogy némelyek szerint 1650-ben létesítették s arra szolgált, hogy az e fokban felavatott I. Károly angol király szerencsétlen halálának emlékét híven megőrizze. Célja az volt, hogy II. Károlynak újból való trónraemelését elősegítse, míg a tanonc, és a legény fok arra szolgált, hogy az összeesküvés részesei e szándékot megismerjék és megszokják."

Marad tehát két intézmény, melyből történetét kihámozhatjuk és múltját felfedhetjük, az egyik a zsidó titkos társaságok, a másik a templáriusok rendje.

Hogy zsidó titkos társaságok voltak, hogy azok a zsidóság szétszórása után nemcsak fennmaradtak, hanem még elevenebb működést is fejtettek ki, mint azelőtt, azt is kimutattuk.

Ámde ezen zsidó titkos társulatok mégsem szülték a szabadkőművességet, mégsem mentették azt át századokon keresztül.

Ezek a zsidó társaságok ugyanis teljesen exkluzív zsidó intézmények voltak, amelyben keresztény nem szerepelt.

Hogy politikai célokat szolgáltak, hogy zsidó érdekeket védtek, hogy a szétszórt zsidóság összetartásán s helyzetének Javításán dolgoztak, az bizonyos, de csak maguk a zsidók dolgoztak, nem pedig a keresztényekkel együtt. A középkorban, különösen pedig annak elején nem is volt ez lehetséges. Hiszen a zsidóság teljesen lenézett és a kereszténységtől elszigetelt, megvetett faj volt minden államban, képtelenség volt tehát, hogy keresztények közéjük keveredtek, s velük együtt működtek, vagy működhettek volna. Ha egypár keresztény akadt volna is, aki közéjük beszüremkedett, követőkre nem talált volna, s így a szabadkőművesség a hatalomra sohasem jutott volna el.

Akkor hát honnan a zsidó szavak és jelek, honnan a zsidó szimbólumok a szabadkőművességben? Nem jutunk-e így zsákutcába, nem mered-e fel előttünk itt egy áthághatatlan fal, mely gátat vet a további kutatás és nyomozásnak?

Nem!

A hézagot kitöltik azok az adatok, melyeket a templáriusok levéltárában Canteleu szedett össze, s melyek feloszlatását is megmagyarázzák. A templáriusok tényleg kerültek bizonyos összeköttetésbe a szentföldi zsidó titkos társulatokkal, melyek a régi hazában csendben éltették az ott még megmaradt zsidóságban egy szebb jövő reményét. Nem lehet meglepődni azon, ha a szétkergetett és lenézett zsidóság épen ősei földjén megalapította azt a szervezetet, mely a régi hatalom visszaszerzését célozta, hiszen a leigázott népek mindenhol és mindenkor alapítottak és fejlesztettek ilyen titkos szövetségeket, melyekbe a megbízható egyéneket vonták be, s hogy az elárulás veszélyét kikerüljék, különféle titokzatos jeleket és szavakat létesítettek egymás felismerésére. így történt ez - hogy csak a legújabb időkről beszéljünk - Lengyelországban, s így történt hazánkban is 1848 után.

A zsidóság a tagok felismerése és az érintkezés zavartalanságára tekintettel szintén kényszerült jeleket, ártatlannak látszó, idegenek előtt semmit sem mondó meséket, szimbólumokat és szavakat feltalálni s természetszerűleg ezt múltjának dicsőséges idejéből vette. Ki kellett domborítania a szövetkezés célját a szavakban és szertartásokban Is, s honnan vette volna ezt, ha nem históriájának legfényesebb idejéből, Salamon korából. Ez a kor és Salamon temploma minden időben a zsidó hatalmat, önállóságot és egységet jelentette és szimbolizálta, a legyőzetés után még inkább, mint azelőtt. A titkos társaság tagjainak emlékeznie kellett erre, emlékeztetnie kellett a tagokat a jelekben, a szavakban a szertartásokban, a szimbólumokban is arra, hogy e körül a templom körül kell forogni minden munkájának, ennek a felépítésére kell törekednie, mert ez jelenti a világon elszórt zsidóság újbóli egybekapcsolását, a felépítés után ténylegesen, addig pedig képletesen.

Ezek a jámbor mondák, azok a semmitmondónak látszó szavak, naiv jelzések, melyekben a titkos társulatok céljukat és tevékenységüket burkolták, a beavatatlannak, az idegennek fel nem tűntek, nem látott bennük mást, mint megható ragaszkodást a régi korhoz, a dicső múlthoz. Hogy azok izzó, fenyegető jelek, félelmetes parancsok és egy örökké éber munka jelei, azt észre sem vehette.

A templáriusok ezeket a szavakat ellesték, esetleg meg is kapták a zsidó társulatoktól a szervezet egész szabályzatát. Magukkal vitték aztán azokat Európába is, s hogy itt fejlesztették, rendjükbe felvették, azt a vizsgálati jegyzőkönyvek bizonyítják.

A templáriusok felosztása után meg egyenesen ezek az ellesett szertartások tették lehetővé számukra az együtt-maradást és a további közös munkát. Mint templáriusok fenn nem maradhattak egyetlen országban sem, de együtt maradhattak, összedolgozhattak, ha lekopírozták azokat a jeleket, szavakat és szertartásokat, melyeket a Szentföldön a zsidó titkos társaságokban láttak.

Már pedig ők dolgozni akartuk! Fűtötte őket a bosszú a király és a pápa ellen, akik megsemmisítésüket kimondották, előbb csak az ebben részes két fejedelem személye iránt, később azonban azon két intézmény iránt, amelyet a királyság és a pápaság képviselt, tehát a trónok és a katolikus Egyház ellen.

Így lett a templáriusok rendje évszázadokon keresztül titkos társasága azoknak a forradalmároknak, akik a világ két hatalmas intézményének, a trónnak és az Egyháznak megsemmisítésére törtek.

Hogy mily irányú volt ez a titkos szövetség, hogy csak Angliában bújt-e meg, vagy más országokba is kinyújtotta-e csápjait, azt természetesen nem tudhatjuk. De, hogy hatalom volt - legalább is Angliában az -, melyet forradalmár célok szolgálatában nagyon jól fel lehetett használni, arra bizonyítékaink vannak.

Ez a bizonyíték pedig Cromwell forradalma, mely Angliát alapjában rázta meg. Történeti adatok tanúsítják, hogy Cromwell a titkos társaságokat használta fel céljai elérésére, s nagy részben ezeknek köszönheti sikereit. Ő aztán bizonyos rendszert honosított meg bennük, s állítólag ő lett volna, aki az ily módon összekovácsolt és eggyéolvasztott intézményt szabadkőművességnek nevezte.

Egy német szabadkőmíves tanár, Boos: "Geschichte der Freimaurerei" című munkájában határozottan állítja is, hogy a szabadkőművesség tulajdonképpeni megalapítója Cromwell volt, aki azon célból hozta ezen intézményt életre, hogy ennek segítségével a föld összes trónjait le lehessen dönteni. Egy másik - ugyancsak a szabadkőművesség történetével foglalkozó munka (Mi a szabadkőművesség, írta Doktor Veridicus) szintén azt állítja, hogy a szabadkőművesség mai formájának alapját Cromwell Olivér rakta le, s hogy... a szabadkőművesség mai szervezetében ennek a Cromwellnek a kompozíciója... a szabadkőművesség mai szervezete, alkotmánya, rítusa Cromwell műve". (16. old.)
Természetesen a fenti megállapítások nem teljes egészükben, fedik a tényeket. Boos tanár - szabadkőmíves szokás szerint - elhallgatja, hogy már Cromwell idejét megelőzőleg is megvolt ennek az intézménynek az alapja, hogy működött is már századokon keresztül az a templáriusok által alapított titkos társaság, melyet ők már feloszlatásuk előtt maguk között létrehoztak, s melynek szavait és szertartásait a keleten, közelebbről a Szentföldön lévő zsidó titkos társaságoktól lestek el, vagy kapták meg.

Egy zsidóból katolikussá lett, sőt katolikus papi pályára lépett francia abbé Léman József igen híressé vált könyvében (L'Entrée des israélites dans la Société francaise) maga is foglalkozik ezzel a problémával s azt állapítja meg, hogy a középkori szabadkőmíves társaságok eredetét a zsidó "Kábala"-ra kell visszavezetni. A zsidó teológiának ezen elfajzott ága Krisztusig a zsidóság filozófiája volt, s csak a szétszóródás (diaspóra) után lett mágikus tartalmával, borzalmas fogadalmaival, sötét szimbólumaival, a középkor minden hamis és áltudományának, nagyképű tudományos szélhámosságainak s az összeesküvéseknek szülője és atyja.

Ezeket a zsidó kabalisztikus és természetszerűleg kereszténységellenes szimbólumokat, szertartásokat tették működésük és társaságaik alkotmányává és szabályává azok a titkos társaságok, melyek a középkor folyamán tevékenykedtek, s melyek Cromwell idejében "szabadkőművesség" elnevezés alatt hozattak közös nevezőre.

Ezektől a keresztény titkos társaságoktól függetlenül, de velük párhuzamosan élték életüket a zsidó titkos társaságok is, melyeknek célja - mint fentebb kifejtettük - a zsidóság régi hatalmának visszaszerzése és a jeruzsálemi templom újratelepítése volt.
Sőt az idők folyásával még több ennél. A zsidó titkos társaságok a Kabala, Talmud és más könyvek és tanítások nyomán azt kezdték hirdetni, hogy a zsidóság egyenesen a világuralomra van hivatva, s a Jehovától nyert ígéret alapján uralkodnia kell a föld minden nemzetén. Ezt a fokozatos kiépítését a világuralmi célnak csak pár évvel ezelőtt fejtette ki hatalmas forrásanyag felhasználásával és zsidó auktorokra támaszkodva Qéorges Batault: "Le Probleme Juif" című könyvében, ő citálta többek között Isidoré Loebnek egyik munkájából az idevágó következő sorokat: "Az összes népek egyesülni fognak, hogy hódolatukat Isten népe elé rakják. Az összes népek vagyona a zsidókra száll át, ők fognak uralkodni a népeken. A nemzetek és királyságok, melyek nem engedelmeskednek Izraelnek, le fognak rontatni. A zsidók bőségben és örömben fognak élni, utódjaik és nevük örökké fognak virágozni, a legkisebb közöttük ezerszeresen meg fog szaporítani és így lesz a legjelentéktelenebb népből a legnagyobb nemzet örök szövetségben Jehovával."

Ennek az eszmének szolgálata aztán matematikai pontossággal meg is mutatta a zsidóságnak az örök ellenséget a kereszténységben, s az ezzel összeforrott királyságokban, államokban, intézményekben. A zsidó titkos társaságok állandó munkája tehát a mindenkori felfordulás, a mindenkori társadalmi rend megzavarása esetleg megsemmisítésében kellett, hogy kimerüljön. Batault ezt a gyűlöletet a zsidó Spinozával is bizonyítja, aki "Tractato teológico-politicus"-ában nyíltan kijelenti, hogy "a zsidóság szeretete hazájuk iránt nem puszta szeretet volt, hanem egyúttal gyűlölete minden más népnek, az őrhelyet egy mindennapos kultusz fűtött és táplált olyan módon, hogy az végül a zsidóság valóságos természetévé vált." Batault végig vezeti olvasóit az ókori és középkori forradalmakon, lázongásokon és kutatásainak konklúzióját a következőképpen adja: "a forradalmiság szelleme a zsidóságnál ősi szokássá, történelmi örökséggé és hagyománnyá lett, amelynek mélységeiben mindig ott találhatók a zsidó exkluzivizmus és messianizmus nyomai."

Ugyanezt a forradalmi lelkületet ismeri be és próbálja megmagyarázni egy kitűnő zsidó író Goldmann Nahum, aki a szétszóródás utáni zsidóság életét két nagy korszakra osztja, az emancipáció előtti és utáni korszakra.

Az emancipáció előtti kor - mondja Goldmann - elhatárolta a zsidóságot a keresztényektől és nagyszámú foglalkozási ágtól tiltotta el őket. Ez bizonyos averziót szült a társadalmi rend ellen s annak ellenségeivé tette őket. Az emancipációk után ezek a korlátok leomlottak ugyan s a [ zsidóság egy irtózatos rohammal vetette reá magát az eddigi tiltott területek kiaknázására. De mint olyanok, akik a régi társadalmi rend ellenségei gyanánt léptek be a modern államok polgárai közé, szükségképpen a baloldalra állottak, az újítók táborát keresték fel s akár a politikában, akár a gazdasági életben vagy irodalomban és művészetben tevékenykedtek, a legradikálisabb bírálói lettek a hagyományoknak, a múltnak, az öröklöttnek s mint legtüzesebb újítók - Oroszország a példa reá - egészen a tőrig és bombáig jutottak el. Ámde - fejti tovább Goldmann a gondolatot - a felszabadítástól a teljes társadalmi egyenjogúság, illetve egyenlőségig még hosszú az út. Ezt csak úgy lehet megrövidíteni, ha a zsidóság állandóan harcban áll a régi rend képviselőivel, mert a társadalmi egyenlőség csakis az eddigi társadalmi felfogások alapos megváltoztatásával érhető el. Ez magyarázza meg a zsidóság forradalmi mentalitását és radikális lelkületét az egész világon. (Von der weltkulturellen Bedeutung und Aufgabe des Judentums. München, 1916.)

Már most hol találtak egymásra ezek a forradalmár lelkületű zsidó titkos társaságok s a templáriusok alapította s keresztényekből összeállott hasonló intézmények? Mert hogy egymásra találtak az bizonyos és történeti tény, hiszen a szabadkőművesség soraiban a nagy francia forradalom idején már minden országban sok volt a zsidó, sőt a legtekintélyesebb tisztségeit az intézménynek zsidók foglalták el.

Az időpontot illetőleg nagyon megoszlanak a kutatók nézetei. Vannak, akik a pápa kárhoztató bullája utáni időre, tehát a XVIII. század negyvenes éveire teszik a dátumot, mások a francia forradalom előtti évtizedet jelölik meg.

Egyik felfogás sem helytálló. A zsidóság titkos társaságainak és a szabadkőművességnek egymásratalálása szintén a Cromwell kormányzatának éveiben következett be, aki elő-? szőr emancipálta a zsidóságot, s aki - mint már fentebb ki-? mutattuk, - először használta fel a szabadkőművességet céljaira, s először tolta azt határozott irányban a trónok és az
Egyház megdöntésére. Cromwell, majd Orániai Vilmos idejében vette kezdetét Angliába a zsidóság nagyobb arányú át-vándorlása, mely aztán itt látta, hogy a kormányzati eszközök egyike a forradalmár szabadkőművesség, s azonnal. felismerte annak jelentőségét az örök messianikus zsidó célokra. Rögtön látta, hogy voltaképpen egyet akarnak, hiszen a zsidó messianizmus sem tehetett célja felé döntő lépést a trónok és az egyház fennállásának ideje alatt, a szabadkőművesség tehát nagy tőkeerőt adott ennek az eszménynek a megvalósítását illetőleg.

Az eddigi válaszfalak leomlottak, a keresztény tagokat nem feszélyezték többé a régi felfogások, akadálytalanul bevonulhattak tehát a zsidó titkos társaságok tagjai a páholyokba, s ott aztán már csak fürgeség és ügyesség kérdése volt, hogy azokat a zsidó világuralmi célok szolgálatába állítsák. Természetesen az egyes jeleket, szimbólumokat kiegészítették a zsidó titkos társaságok hasonló szimbólumaival, s gondosan ügyeltek arra, hogy minden szertartás, minden szó, lehetőleg a zsidóság történelméből és múltjából legyen véve, hogy ezeket a keresztény tagok megszokják s így az örök zsidó világuralmi, vagy messianisztikus elveket is akadálytalanul és idegenkedés nélkül magukévá tegyék. A zsidóságnak pedig ezek a jelek és szavak tovább is a régi értelmet jelentették, a zsidó tagok semmi veszélynek sem voltak kitéve azáltal, hogy bevonultak a páholyokba s hogy az addig zsidó titkos társaságok exkluzivitásukat feladva, most már mint szabadkőművesség haladtak az eredeti cél elérése felé.

Ez a cél nem változott, legfeljebb bizonyos időkben bizonyos jelszavak mögé bujt, mely jelszavak az egyes keresztény államok Szilárdságának mállasztására, az emberiség lelkületének megfertőzésére voltak hivatottak, hogy így egy-egy lépéssel előbbre vigyék a zsidó világuralmi eszmét.

Elértünk fejtegetésünk végére. Aki lát, aki hall, és aki gondolkozik, s látja, hallja, vagy vizsgálja a világ-szabadkőművesség munkáját, az egy pillanatig sem fog kételkedni az elmondottak igazságában. Aki felüti a szabadkőmívesek névsorát, átnézi vezetőjük faji, vagy vallási hovatartozandóságát, az már igazolva is látja azt a folyamatot, melyet mi évszázadok homályos sikátorain és mesterségesen eltörölt nyomain keresztül követtünk egészen a Grand Oriens hatalmas palotájának legutóbbi vakolásáig.

Végezetül egy idézetet iktatunk Ide. Nem keresztény, zsidó férfi, dr. Isaák M. Weise mondja a Jewis Guardian 1923 október 5-iki számában: "A szabadkőművesség zsidó szervezet; története, fokozatai, dogmái, szimbólumai, esküi, nyilatkozatai, minden zsidó elejétől fogva végéig."