Szeretettel köszöntelek a Világ Tv - videós portál és közéleti újság kö
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világ Tv - videós portál és közéleti újság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Világ Tv - videós portál és közéleti újság kö
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világ Tv - videós portál és közéleti újság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Világ Tv - videós portál és közéleti újság kö
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világ Tv - videós portál és közéleti újság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Világ Tv - videós portál és közéleti újság kö
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világ Tv - videós portál és közéleti újság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Beküldte:
B.Kiss- Tóth László Említettük már, hogy a nagyszerb propaganda milyen jó talajra talált a
világszabadkőművességnél. A Francia Nagy Oriens nemcsak megértést
tanúsított iránta, de még pártfogásába is vette, vezetőségét újabb és
újabb lépések megtételére ösztökélte, s ugyanazt a szerepet töltötte be
ezek munkájánál, mint a portugál és ifjú török mozgalomban. Tudott dolog,
s történelmi tény ma már, hogy Szerbiát nem annyira Oroszország, mint a
francia Nagy Oriens és a világszabadkőművesség bátorítása tette merésszé
és mindig merészebbé, s ugyanez volt védelmezője és irányítója az olasz és
román aspirációknak is.
Nikolajevics Szvetomir tudta, mikor az annexió után a külföldi páholyok
ajtaján kopogtatott, hogy a "szentélyekben" barátokra fog találni, megértő
lelkekre fog akadni, ő biztosra ment és nem is csalódott, mert a
világszabadkőművesség ekkor már elérkezettnek látta az időt arra, hogy rég
ápolt tervét, - a monarchia és abban Magyarország megsemmisítését -
diadalra vigye.
Az annexiótól kezdve már rohamlépésben közeledett az ördögi terv
megvalósulása, s a Princip bombájának robbanása után a
világszabadkőművesség elmondhatta, hogy annyi év szívós munkája a
befejezéshez közeledik.
Hogy ezt a borzalmas világégést a szabadkőművesség produkálta, az ma
már történeti tény, s későbben mi is bizonyítani fogjuk. Hogy ezzel a
monarchiára és hazánkra akart halálos csapást mérni, azt nemcsak mi
mondjuk, hanem a bizonyítékok ezrei is tanúsítják. Mikor aztán a szabadkőművesség vetése megérett, mikor a háború lángja
iszonyatos fényét az egekre vetítette, mikor a világ tűzbe és füstbe
borult, s embermilliók vére öntözte a harctereket, akkor a
világszabadkőművesség levette álarcát, sutba dobta az óvatosságot és
titkosságot, s vad gyönyörrel, undorító kéjjel vetette magát a monarchiára
s így hazánkra is. Ekkor már nem kellett balkáni és olasz társaságok mögé
bújnia, nem volt szükség arra, hogy csak a páholyok homályában fonja a
hurkot országunk nyakára, ki lehetett állani a placcra teljes mellel,
egész nyíltsággal. S a szabadkőművesség egy pillanatnyi habozás nélkül meg
is tette ezt.
Ki ne emlékezne még arra az aljas és komisz munkára, amellyel felőlünk
a hazugságok tengerét hömpölygették az egész világra. Nem volt állam,
melynek sajtóját a borzalmak állandóan ne foglalkoztatták volna, s ezek a
borzalmak mind rólunk feltálalt hazugságok voltak, melynek egyetlen célja
volt a művelt emberiség megvetését ránk záporozni. Hogy a háborúban álló antanthatalmak mit csináltak, milyen képet
rajzoltak rólunk, mily gyűlöletet csepegtettek ellenünk még a gyermekek
lelkébe is, mit tanítottak, miket hirdettek rólunk, arról nem is
beszélünk.
De, hogy a semleges államokban mily lelkiismeretlenül és mily pokoli
tervszerűséggel rágalmaztak agyon, az már túlment a normális emberi
határon, az csak a szabadkőművességtől telhetett ki.
Ezeket az államokat nemcsak ellenünk izgatták, nemcsak gyűlöletre
nevelték, hanem azon mesterkedtek, hogy belesodorják őket is a háborúba az
antant oldalán. Emlékezhetünk reá, hogy mily ördögi munkát végeztek
Svájcban. Olaszországban, a Skandináv államokban, Amerikában és pedig úgy
északon, mint délen, s mint akarták kényszeríteni a kormányokat arra, hogy
a szövetséges hatalmak ellen fegyvert fogjanak. így vitték bele a háborúba
Romániát, Görögországot, Portugáliát, így tették szerződésszegővé
Olaszországot, s így bírták reá Amerikát, hogy eltaposásunk-hoz ő
szolgáltassa a jól felszerelt emberanyagot és a tankokat. A Kölnische
Zeitung 1917 tavaszán egy cikkben leközli, hogy mily hallatlan
erőfeszítéseket tett a szabadkőművesség Spanyolország háborúba lépése
mellett is. "Alfonso Costa portugál miniszter - így szól a cikk - a
portugál szabadkőművesek egyik vezéralakja, nemrégiben Madridon át Parisba
utazott a nemzetközi szabadkőműves kongresszusra. Tiszteletére Madridban
lakoma volt, amelyen Romanonez miniszterelnök és a pénzügyminiszter is
jelen volt. "A legfontosabb kérdés, mellyel most a szabadkőműves világ
foglalkozik, az a terv, hogy Németországban mozgalmat szítsanak a
monarchikus államforma ellen. Azt remélik, hogy az orosz és a német
munkások között létesítendő összeköttetés útján Németországban forradalmi
mozgalmat idéznek fel."
Természetes, hogy a német lap csak a Német birodalom szempontjából
tárgyalta ezt a kérdést, amiből nem szabad azt következtetnünk, hogy ez a
terv csak Germánia ellen volt szőve. Szó sincs róla! A
Világszabadkőművesség a monarchiát még jobban gyűlölte, mint
Németországot, a forradalmasítás terve tehát vonatkozott hazánkra is
legalább olyan mértékben, mint Németországra. Az események bizonyítják,
hogy sikert is ért el mindkét birodalomban, mert hiszen lassan megingatta
mindkét állam alapját, s mikor a fertőzött és aláaknázott rendszer
összeomlott, a romjain diadalmasan átszáguldó forradalom legelső teendője
volt az uralkodó detronizálása és a köztársaság kikiáltása. A világszabadkőművesség, mely a nagy háború folyamán a legpontosabban
volt értesülve a központi hatalmak, tehát országunk viszonyáról is, 1917
elején már biztosra vette, hogy a nagy mészárlás eredménye reánk csak
lesújtó lehet, ő az első perctől kezdve biztosra ment, s ha nemvárt
ellenállást és szívósságot, odaadást és vitézséget tapasztalt is hazánk és
a monarchia részéről, tudatában volt annak, hogy ezzel az általa várt
eredmény csak elodáztatik, de megsemmisülni nem fog.
1917 elején tehát a világszabadkőművesség elérkezettnek látta az időt
arra, hogy a jövő világ térképét megrajzolja az általa kidolgozott tervek
szerint, már pedig ebben a tervben Magyarországra nem várhatott semmi jó.
Az említett év tavaszán tehát Parisban szabadkőműves kongresszust
hívott össze a Nagy Oriens vezetősége, melyen az egyes államok fő
szabadkőművesei vettek részt. Ez a kongresszus a legaprólékosabban
kidolgozta a békeszerződéseket, az egyes államok határait, a győzteseknek
juttatott koncokat, s a népszövetség tervezetét. A párisi világlap, a
Temps, mely egyben a francia külügyminisztérium sugalmazott lapja is,
leközölte ennek a szabadkőműves kongresszusnak a lefolyását és
határozatait, melynek reánk vonatkozó része csaknem betűről-betűre
eszerint került be a trianoni békeszerződésbe.
A Temps közlése szerint a világszabadkőművesség ezen a kongresszuson a
háború utáni Európa térképét rajzolta meg, s Magyarországra vonatkozólag
az alábbiakban intézkedett :
a) Megállapította azokat az elveket, melyeket a nemzetek szövetsége
címen létrehozandó szervezetnek tartalmaznia kell. Ez a rész a trianoni
békeszerződés első részét alkotja;
b) Megállapította a háború utáni Magyarország határait, éspedig - a
román határt kivéve - egészen úgy, amint az a trianoni palotában reánk
kényszeríttetett. A Romániával szomszédos határ az ő határozatuk szerint
többet hagyott meg nekünk, mint azt a békeszerződés tartalmazza, s a
Csúcsa-Nagybánya mentén elterülő vonal képezte volna Magyarország határát,
tehát körülbelül az a vidék, ahol a székely önkéntesek a Károlyi-kormány
idején sokáig védekező állásban voltak.
Ugyanezen időtájban egy másik francia lap, az Illustración közölte is
ennek a háború utáni Magyarországnak pontosan megrajzolt térképét, mely az
említett különbségtől eltekintve, ugyanaz, mint a trianoni térkép.
Végül eldöntötték a monarchia megsemmisítését, az uralkodóház
detronizálását, megteremtendőnek mondották nálunk és Ausztriában a
köztársaságot, s kijelentették, hogy a volt monarchia területén - a
wilsoni és szabadkőművesi elvek nagyobb dicsőségére - nem fognak
népszavazást engedélyezni. A határozat idevonatkozó része eképpen szólott:
»A Habsburg birodalom közigazgatási és politikai orgánumai által elnyomott
nemzetiségek felszabadítása és egyesítése."
A kongresszuson Corneau György, a Francia Nagy Oriens nagymestere
egyébként a francia törvényhozás szenátusának tagja, elnökölt Peigné
tábornok, a francia nagypáholy nagymesterével felváltva, s az ügy előadója
Lebey András, a Seine-Oise kerület országgyűlési képviselője volt.
Ismételjük, hogy mindezen szabadkőműves határozatok egyben határozatai
voltak a békekonferenciának is, melynek vezetősége oly merevséggel és
szigorúsággal ragaszkodott ezek keresztülviteléhez, hogy még csak disputát
sem engedett meg felettük, hanem a mi delegációnkat az aláírás pillanatáig
- a vendégszeretet és úri modor örök szégyenére - valósággal foglyokként
kezelte, s csak akkor engedte be őket - kíséret mellett - a bizottság
termébe, mikor a békeszerződést alá kellett írni.
Trianon tehát a szabadkőművesség munkája! A megcsonkított Magyarország
a világszabadkőművesség bűne! Ez a Világszabadkőművesség már 1917-ben
elhatározta a történelmi Magyarország felosztását, szétdarabolását, s a
béketárgyaláson résztvevő ügynökeinek nem volt szabad ezeken
változtatniok.
Az erőskezűnek, sőt kíméletlennek ismert Clemenceau, aki valóban
megérdemli a "Franciaország megmentője'' címet, ennek a szabadkőműves
parancsnak engedelmeskedett akkor, mikor a lázadó francia katonák
holttestéből hekatombákat emelt, ennek a parancsnak volt végrehajtója
Sallandra és Sonninó, mikor az olasz hadakat szövetségeseik ellen
megindították, ez kötelezte Magelhaes Lima portugál miniszterelnököt, hogy
háborúba vigye meg nem támadott hazáját, ennek a pokoli szabadkőműves
tervnek az érdekében kellett szabadkőműves parancsra Károly román
királynak - igen gyanús körülmények közt - meghalnia, s Venizelosznak
népét még tovább is megritkítania a csatatereken. S végül ez az
ellentmondást nem tűrő parancs kényszerítette Wilsont, hogy megüzenje a
háborút nekünk, s egy álnok és farizeus, talmi erkölcsöt mutató eszme
letéteményesének játssza ki magát, akinek nem volt más célja, mint a
szabadkőműves érdekek diadalra juttatása.
Micsoda förtelmes látvány volt az, amikor a világszabadkőművesség ezt a
holdkóros professzort leghívebb és legodaadóbb rabszolgáinak egyikét
minden nimbusától megfosztotta, s cinikusan belekergette a megőrülésbe,
mihelyt az kötelességét megtett, s a szabadkőműves parancsnak alázatosan
engedelmeskedett, vagyis amikor a Nagy oriensnek tálcán szállította a
megcsonkított Magyarországot s az uralkodó család fejét.
Mikor volt tehát Magyarországnak barátja a világszabadkőművesség? Akkor
talán, midőn már a XIX. század nyolcvanas éveiben forradalmakba akarta
belehajszolni a csak épen hogy megpihent és királyával kibékült országot?
Akkor talán, mikor Rudolf trónörökös halála után a nemzetiségi aspirációk
támogatásával ezek étvágyának felkeltésével és örökös felcsigázásával
aláaknázta az ezeréves Magyarország szilárd épületét?
Akkor talán, midőn nagypáholyaiban elhatározta az ellenünk indítandó
háborút, s a Princip kezébe nyomott bombával megindítója volt embermilliók
mészárlásának, egy világ felfordulásának, ezernyi ezer ember nyomorának,
züllésének, pusztulásának? Vagy talán akkor volt barátunk, midőn a trianoni Magyarországot
megteremtette, s milliónyi magyar testvérünket prédául dobta műveletlen és
vérengző fajoknak, s azóta is részvétlenül nézi ezeknek a
világtörténelemben példátlanul álló erőszakoskodását és lelkeket és
testeket gyilkoló uralmát? Mikor volt hát ez a világszabadkőművesség - oh,
nem jóbarátunk - csak a legcsekélyebb mértékig megértő ennek az ezeréves
országnak múltjával, eszméivel, lelkével és nemzeti aspirációival?
Mikor? Mikor?
Hozzanak csak egy példát, egyetlen egy esetet, amelyből azt lehetne
következtetni, azt lehetne megállapítani, hogy a világnak ez a földalatti
titkos hatalmassága, a népek sorsának ez a lelkiismeretlen és bűnös -
nagyon bűnös - intézője, csak egyszer is Magyarország mellett állott,
annak érdekeiben rakta le a kakukktojásait a kormányok programjában, s
lendítője volt bármily irányban az örök magyar nemzeti eszménynek és
törekvésnek?
Nem volt ilyen alkalom soha!
De - mondhatná bárki is - talán a trianoni békediktátummal elérte
célját ez a sötét és gyáva hatalom, talán maradék nélkül kihörpintette
haragja és bosszúja kelyhének tartalmát. Hiszen maradék nélkül győzött! A
Szentistváni birodalom darabokra hullottan hever Európa földjén, vérző
csonkjai ugyan égre kiáltanak, de hát ez volt a szabadkőművesség vágyva
vágyott, álmodva álmodott céljának eredménye. A dinasztia is megfosztva a
hatalomtól, a koronás király egy mocskos ágyúnaszádon töltött kvártély
után a végtelen tenger egy kis szigetén igen csöndes lett mindörökre, fia
- a magyar legitimizmus reménysége - messze idegenben nézi, hogy mint
dúlnak személye körül a harcok egy testében megtört, lelkében meghasonlott
ivadék kebelében. Ő a nevezetes trianoni kényszerbéke aláírása óta is résen van, s mint a
rossz lelkiismeret Krisztus Urunk koporsóját, úgy őrzi ma is
Csonkamagyarországot, hogy valahogy fel ne tudjon támadni.
Ismeretes, hogy a XX. század legrosszabb vicce, annak az álszenteskedő
gondolkodásnak, mely a szabadkőművesség tulajdonsága, legsajátosabb
alkotása, a hova-tovább állandó derültséget keltő koravén intézmény, az ú.
n. Nemzetek Szövetsége, a szabadkőművesség édes gyermeke.
Ez a szövetség megalakulása óta egyebet nem tesz, minthogy híven
őrködik Magyarország felett, s olyan porkolábnak mutatta magát
mindezideig, akit nem hat meg semmi fájdalom, akire nincs hatással semmi
érv és egyetlen tény bizonyító ereje sem.
Nem kell az olvasóknak bővebben bemutatnunk azt az érzéketlenséget, azt
a ridegséget, amellyel a nemzetek szövetsége minden magyar kérdést
fogadott és fogad napjainkban is. Ennek az erőtlenségnek, ennek a csonkaságnak a petrifikálását célozza a
világszabadkőművesség azon törekvése, hogy az u. n. utódállamokban, egy
ellenünk ellenséges, szűkkeblű és a sovinizmus köpenyében megjelenő erős
szabadkőművességet fejlesszen ki.
Folyik is a munka serényen! A páholyok alapítása egymást éri, a
szabadkőműves felfogás és előretörés folyton erősödik az összes szomszédos
államokban. Ezek a páholyok és vezetőségük a legmelegebb támogatásra
találnak a Nagy Oriensnél, mely érdekükben minden hatalmát latba veti. A
világháború vége óta az utódállamok minden nagyobb kérdése a francia
nagypáholyban is megvitatás alá kerül, s ha ott approbáltatik, úgy sikere
biztosítva is van. Egy nagy szabadkőműves páholynak tekinthetők ezek az
utódállamok, melyek kormányai nem egyebek, mint a Nagy Oriens végrehajtó
közegei és kezes szolgái. A cseh kormány kapcsolata a Nagy Orienssel már oly nyilvánvaló és oly
ismeretes a világ előtt, hogy ezt nem is igen igyekeznek tagadni. A cseh
állam megalapítóinak minden lépése a szabadkőműves páholyok felé irányult
és irányul ma is, s külpolitikai sikerüknek csak a páholyok támogatása, de
nem elveik abszolút igazsága az egyedüli titka. A cseh úgynevezett
demokrácia, parlamentarizmus, törvények, közigazgatás mind-mind
páholymunkák eredménye, mind annak a szemforgató mentalitásnak a
szüleményei, amit a szabadkőművesség oly sikerrel űz immár kétszáz év óta.
A régi Ausztriában - mint ismeretes - császári rendelet tiltotta a
szabadkőműves páholyok megalapítását. A testvérek tehát úgy segítettek
magukon, hogy legnagyobb részben Magyarországon, részben más államokban
állítottak fel osztrák páholyokat. A csehek - akikre a rendelet szintén
vonatkozott, mint ausztriai állampolgárokra - ugyanígy cselekedtek. Mikor
aztán a monarchia összeomlott, Csehországban is felvirradt a
szabadkőművességnek. Gombamódra szaporodtak el a páholyok, amelyek mihamar
- természetesen a Nagyoriens védnöksége alatt - mint valami hatalmas
kobra, ölelték körül az ifjú államot. Ezek a páholyok egyesítik magukban a
politikai, tudományos, művészeti élet hangadó elemeit, nem csoda tehát, ha
a szabadkőműves utasítások értelmében rendezik be az államéletet is.
Természetesen a legbensőbb kontaktusban vannak az anyapáhollyal, a
Nagyorienssel, amelyben legfőbb protektorukat bírják, s minden
törekvésükhöz biztosíthatják a francia állam, valamint mindazon államok
hatalmát, és tekintélyét, ahol a szabadkőművesség a domináló elem.
A fent említett cikkben olvassuk az elmondottak igazolására a
következőket: "Egyik kisantant állam párisi követe, aktív diplomata létére
már tavaly ismertette a (francia) páholyokban, (tehát 1926-ban. Szerző.)
államának egyik fontos diplomáciai tervét, a balkáni Locarnót."
Tudjuk, hogy ez az állam Csehország volt, egyben megtudjuk azt" is,
hogy akad állam a XX-ik században, mely nem a külügyminisztériumot, vagy a
törvényhozást, hanem a szabadkőműves páholyokat tekinti azon hatalomnak és
fórumnak, ahol törekvéseinek diadalát remélheti. De tudjuk azt is, hogy ez
a cseh szabadkőművesség még a trianoni Magyarországnak is halálos
ellensége s nem szűnik meg ma sem annak teljes elpusztításán munkálkodni.
A nagy román állam szabadkőműves kapcsolatainak jelei szintén láthatók,
ha nem oly élénken is, mint a cseheknél. A páholyélet a háború után ott is
mindig elevenebb, azok száma folyton szaporodik. A román diplomácia is a
maga balkáni szellemének legfőbb istápolóját a Francia Nagy Oriensben
látja és nem hiába látja. Ismeretesek ennek a szabadkőművességnek a
jóindulatú támogatásai ezen állam mellett is. Egyébként pedig a
Magyarország ellen irányuló szövetség, ú. n. kisantant szintén
szabadkőműves alakulat, s fennmaradásának és tevékenységének bázisát nem
saját elveinek át-ütőképességében, hanem a Nagyoriens atyai
gondoskodásában és pártfogásában bírja. Már pedig ennek a kisantantnak
Románia is tagja.
De talán a legédesebb és legkedvencebb gyermeke a
világszabadkőművességnek az összes utódállamok közül Szerbia, vagy ahogy a
háború után elkeresztelték, Jugoszlávia. Ez az állam nem mai csirke a
világszabadkőművesség testvéri láncában, ez már letette a vizsgát a
szabadkőműves erkölcsiségből és pedig eminenter tette le.
Itt már teljes fényében ragyog a szabadkőműves mógen-dóved s a hatalom
és pártok vezérei igen kipróbált és tehetséges testvérek. Egyik, a szerb
viszonyokat igen jól ismerő publicistánk a Pasics kormány bukása után
imígyen rajzolja meg ezek portréját: "A Narodna Obrana nemzeti jelentősége
megszűnt, a Fehér Kéz az udvart politika szolgálatába állott, a.
francia-cseh orientációt kiépítő szabadkőművesség nagy befolyásra tett
szert és szoros összeköttetésben a Fehér Kézzel (ez a tisztek egy titkos
társasága, mely a szarajevói merényletben sem ártatlan. Szerző.)
külpolitikailag is alátámasztotta az udvari klikk törekvéseit."
(Magyarság, 1927 augusztus 13.)
Ugyancsak a cikkíró említi fel, hogy a mindent elnyomó, kíméletlen és a
magyarság kiirtására, a horvátság elpusztítására, a Csonkamagyarország
elleni tervekre mindig kész társaságok és politikai pártok teljesen
szabadkőműves kezekben vannak, hogy a leghatalmasabb vezérek és
miniszterek, Marinkovics, Kumanudi, Sumenkovics mind szabadkőművesek s az
engesztelhetetlenség és balkáni erkölcs alkalmazása terén elől járó
szerbek hűséges, végrehajtó közegei a szabadkőművességnek s végső
következtetésképpen ezt jegyzi meg: "Az ország (t. i. Jugoszlávia,)
vezetése előreláthatólag át fog csúszni a zsidószármazású szabadkőműves
Marinkovics kezébe és Belgrád a párisi Nagy Oriens fiókja lesz."
Kérdünk ezek után a kétségbevonhatatlan tények után minden gondolkodó
embert, legyen az akár Lukács György is, hogy mikor volt ez a
világszabadkőművesség Magyarország barátja?
És kérdjük továbbá, hogy a magyarországi szabadkőművesség
garázdálkodásának újbóli engedélyezése esetén ugyan mi vinné reá az
ellenünk évtizedek óta áskálódó, elpusztításunkon munkálkodó
világszabadkőművességet, hogy egyszerre mellénk álljon, a mi barátunkká
legyen, a mi segítségünkre siessen, mikor ez egyet jelentene azzal, hogy
eldobja az általa elért nagy eredményeket, hogy megfojtsa kedvenc
szülötteit, az utódállamokat, s ellene forduljon azoknak, akiket ő hívott
a revolvergolyók és bombák, lázadások és felségsértési perek, gyilkosságok
és egy véres háború áldozatai után életre? Ki akar bújni a felelősség alól. - A világ ámítása. - A katolikus
Egyház és a trónok ellen. - A Habsburg-ház ellen. - Mi történt Rómában az
1912. évi szabadkőműves kongresszuson. - A világháború elhatározása. -
Madame Thebes jóslata. - Az a belga semlegesség. - A Nagy Oriens a
világháborúban. - Háborúra izgat. - A német szabadkőművesek leleplezése. -
Az olasz szabadkőművesség háborús uszítása. - Miért tartott a világháború
négy évig? - Amerika belépése a háborúba, szabadkőműves munka volt. - Nem
a népek felszabadításáért indította meg a szabadkőművesség a háborút. -
Wilson világcsalása és a szabadkőművesség. - Margaine francia képviselő
nyilatkozata a világháború okozóiról. - Kivonat a szarajevói gyilkosság
tettesei felett tartott hadbírósági tárgyalás jegyzőkönyvéből. - A
szabadkőművesség megengedi a gyilkosságot, - mondja Csabrinovics. Hát még a diplomaták és államférfiak memoárjai? Ezek jelentenek csak
nagy számot! Ahány vezéregyénisége volt az egyes államoknak a háború
kitörésekor, vagy ahányat később a nagy világégés felszínre vetett,
mindannyian ezt a nehéz csomót bogozgatják, s mindannyian azt is hiszik,
hogy sikerült kinek-kinek megoldania.
Még az u. n. hivatalos diplomácia is érezte, hogy ez a homály a háború
után többé nem maradhat meg a históriában, a háború okozóját vagy bűnösét
fel kell deríteni, az egész világ előtt pellengére kell állítani, mint egy
szörnyeteget, mely ennek a soha nem látott borzalomnak lelketlen okozója
volt.
A győztes államok diktátorai, akik Brennust megszégyenítő ridegséggel
és szívtelenséggel ítélkeztek a legyőzöttek fölött, ezt a homályt úgy
igyekeztek eloszlatni, hogy egyszerűen ráfogták Németországra s a volt
központi hatalmakra a háború felidézésének bűnét, s hogy az később
letagadható ne legyen, bele is foglalták ezt a békeszerződésekbe. Pedig ezt egyszer meg kell találni, még pedig az igazi tettest kell
leleplezni, nehogy a történelembe éppúgy hamis adatok kerüljenek be a
világháború okozóját illetőleg, mint ahogy a nagy francia forradalom igazi
alapját hamisan mutatják be ismeretlen kezek.
Márpedig letagadhatatlan tény, hogy az eltussolási művelet, az igazi
tettes elrejtésére irányuló munka nagyban folyik az egész világon. A
szabadkőműves páholyok, a szabadkőműves korifeusok és a velük egy követ
fújó újságok hetet-havat összehordanak, a bizonyítékok egész arzenálját
vonultatják fel, s mindezt csak azért, hogy eltereljék a figyelmet azon
tényezőről, mely ennek a nagy égszakadásnak előidézője volt. Csak nem így állunk talán a szabadkőművességgel, veti fel a kérdést az
elfogulatlanul gondolkodó elme? Hiszen a szabadkőművesség mindig a
pacifizmust, a békét hirdeti, a profánoknak szánt közleményeiben, a
testvériség egyetlen patentírozott képviselőjének tünteti fel magát,
emelkedettebb erkölcsileg, tisztább lelkiség után kiáltoz folytonosan a
fórumokon, ugyan miként lehetne hát az az elvetemült, az a szörnyeteg, aki
a világháború rémségeit rászakította az emberiségre. Mi az idevonatkozó anyaghalmazt e munkában nem közöljük le, mert az
ennek a könyvnek a kereteit messze meghaladná - hiszen, amint említettük,
könyvtárakra rúgnak ma már azok - inkább az elfelejtett és szétszórt,
kevésbé ismert adatok összegyűjtését fogjuk ezen fejezetben adni. Sok van
ezek között olyan, mely még a nyilvánosság elé nem került, s még több,
amely nyíltan fog tanúskodni azon állításunk mellett, hogy a nagy háború
felidézésének bűnöse és tettese a szabadkőművesség. Aki az egész masszát
ismerni óhajtja, az megtalálhatja Wichtl, Brauweiler, F. Gruber műveiben
és sok más kitűnő munkában.
Bizonyítékaink felsorakoztatásánál itt is az eddigi metódus szerint
fogunk eljárni. A szabadkőműveseket fogjuk kényszeríteni, hogy leplezzék
le magukat, ők ismerjék be, ők vallják ki, ők mondják meg maguk, hogy nem
gazdasági, nem jogi, nem kereskedelmi kérdések, hanem a szabadkőművesség
tervszerűen előkészített és évtizedeken keresztül következetesen
keresztülvitt munkája zúdította az emberiségre a világháború rémét.
Boos tanár, aki maga is szabadkőműves "Geschichte der Freimaurerei"
című munkájában beismeri, hogy már XVIII. század ötvenes éveiben a
világszabadkőművesség programjában mindaz benne volt, ami a nagy francia
forradalom alatt és után történt. Ugyancsak ő mondja, hogy az angol
Cromwell, a szabadkőművesség tulajdonképpeni megalapítója, aki ezt az
intézményt azon célból hozta létre, hogy általa az egész föld összes
trónjait le lehessen dönteni.
Amely intézményt ilyen mentalitás teremt meg, amely bölcsőjében nem
párnán, hanem forradalmi terveken, trónok összedöntésére és a vallás
elleni küzdelemre alkalmas eszközökön nyugszik, az nem lesz pacifista
soha.
Amint, hogy ezt már bizonyítottuk is. Nem lehet tehát csodálkozni azon,
ha a XX. század elején azon dolgozott ez a világszabadkőművesség, amiért
alakult, a trónok összedöntésén. Két vár azonban még sértetlenül meredt ki a nagy pusztaságban. A német
Hohenzollern dinasztia, mely valamikor hűséges szabadkőműves volt, de
egyre inkább távolodott el ennek bűvköréből. Ez az uralkodóház nem csinált
abból titkot, hogy egy új Németországot akar megteremteni, mely a
gazdagságon és a fegyelmezett hadseregen nyugszik, már pedig ezek
mindegyike akadálya volt a szabadkőműves eszmék haladásának. Aztán megvolt
még a katolikus monarchia is, a katolikus Habsburg házzal, mely oly sok
borsot tört egyszer-másszor a szabadkőművesség orra alá, s nem volt
hajlandó a maga uralmát annak elgondolása szerint berendezni.
Mindkettőnek pusztulnia kellett tehát, mindkettő halálra volt ítélve
már akkor, mikor a szabadkőművesség az antant létrehozásával körülöttük
teljessé tette a blokádot, s őket abroncsok közé szorította.
A többi már csak idő kérdése volt. A "Cél" című folyóirat 1924. évi
novemberi számában be is bizonyítja, hogy az 1912-ben Rómában tartott
szabadkőműves kongresszus már elhatározta a világháború megrendezését. Az
is el volt határozva, hogy ennek megindulását a Ferenc Ferdinánd
trónörökös meggyilkolása fogja bevezetni.
Madame Thebes, egy híres francia jósnő ugyanezen időtájban az alábbi
kijelentést tette: "Az, akinek Ausztriában uralkodni kellene, nem fog
uralkodni. Uralkodni egy Halai-ember fog, aki nincs még erre kiszemelve
(IV. Károly király és császár). A jósnő ezt az eseményt 1913-ra tette, s
midőn ekkor nem következett be, egy cseppet sem jött zavarba, hanem újból
nyilatkozott: "A megjósolt tragédia ugyan még nem következett be - mondja
Mme Thebes - azonban egész bizonyosan meg fog történni a következő év első
felében (1914)." Ez a jóslat aztán amint tudjuk, pontosan be is
következett.
Természetesen nincs komoly ember, aki ennek a francia jósnőnek valami
titkos hatalmat tulajdonítana, s azt hinné, hogy Mme Thebes tényleg a
jövőbe látott, midőn fenti nyilatkozatát megtette. Nem történt egyéb, mint
az, hogy ez a francia hölgy szoros érintkezésben volt azon francia
szabadkőművességgel, mely a trónörökös meggyilkolását már 1912-ben
elhatározta. Nem először történik a szabadkőművesség porondralépése óta
ilyen jóslás. A híres bűvész, a Balsamó József nevű kalandor zsidó, kinek
művészi neve gr. Cagliostro volt, a francia forradalom előtt évekkel már,
egy előadásán Mária Antoinette királynénak eléje varázsolta saját levágott
fejét. Természetes, hogy ő sem volt földöntúli hatalom birtok kában, hanem
mint főszabadkőműves tudta már ekkor, hogy a forradalmár páholyok és a
frankfurti páholy elhatározta az uralkodópár kivégzését, hogy a forradalom
sikerét ne veszélyeztethessék.
Wichtl említi munkájában, hogy egy svájci szabadkőműves már 1912. év
végén azt mondotta: Ferenc Ferdinánd rendkívül kiváló egyéniség. Kár, hogy
el van ítélve s még mielőtt trónra léphetne, meg fog halni."
Wandelvelde belga miniszter és szociáldemokrata vezér, egyben
főszabadkőműves 1913 július 5-én Parisban a Nagy Oriens-termében egy
előadást tartott, melyben a többek között az alábbi nyilatkozatot tette:
"A belga határ fenyegetve van. A német vasútvonalak egész sora úgy van
fektetve, hogy összeütközés esetén nem lehet kétség azok rendeltetése
felől. Ha ez a lehetőség valamikor tragikus valósággá lesz, a belga haderő
hatalmas állást fog elfoglalni a betörő ellen Antwerpen, Namur és Lüttich
között. Az angolok kijelentették, hogy Franciaország és a Német birodalom
összetűzése esetén a német betöréssel szembeszállanak és a fenyegetett
Belgiumot megvédik, mely egész biztosan csatatér lesz." (Brauweiler.)
Mindez szószerint így teljesedett be. A belga és francia
szabadkőművesség tehát a világháború előtt egy évvel már teljesen
kidolgozott tervet vitatott meg a páholyokban, s a semlegesnek kikiáltott
Belgiumot is belekombinálta a terveibe. És mégis volt merészségük a
világot telelármázni a németek ellen annak a semlegességnek megsértésével,
amelyet ők nemcsak, hogy nem akceptáltak, de amely megsértésére építették
fel háborús terveiket.
Az "Itália" című milánói újság 1915 szeptember 26-iki száma közli a
belga szabadkőműves nagymester gr. Goblet d'Alvielanak, Fera florenzi
nagymesterhez intézett levelét, melyben a következő részlet foglaltatik:
"összeköttetéseink Belgium megszállott részével igen nehézkesek és
korlátoltak. A páholyélet szünetel. Az okmányokat, a levéltárt, szóval
mindazt, ami legfőbb tanácsunkra nézve fontos, biztonságba helyeztük,. .
.! A fronton lévő katonai páholyokon kívül csak három ideiglenes páholy
volt alakítható, Londonban, Parisban és Hágában. El vagyunk telve azzal az
öntudattal, hogy a jog és szabadság szabadkőműves alapelvekért harcolunk".
Ugyan mi szüksége volt arra egy humanitárius és jótékonykodó
intézménynek - ahogy a szabadkőművesség magát reklámozza, - hogy sietve
pakolja össze okmányait, s jó, biztos helyre dugja el azokat az ellenség
elől? Hiszen egy humanitárius intézménynek csupa finom és szép elvei, s
csak ártatlan okmányai lehetnek, nem pedig olyanok, amelyeket sietve el
kell cipelni az idegenek szeme elől.
A belga szabadkőműves nagymester azonban tudta, hogy miért menti ezt az
irattárt. Bizony abban nem sok öröme lehetett volna a
világszabadkőművességnek, ha a német hadvezetőség rájuk akadt. Mert ekkor
ezek az okmányok napvilágra kerültek volna, s az emberiség beláthatott
volna a szabadkőművesség boszorkánykonyhájába, ahol a világháborút
előkészítették.
A párisi Nagypáholy 1914 nov. 20-án a szövetség összes páholyaihoz és
szabadkőműveseihez egy határozatot juttatott el, melyet mindnyájan
kötelesek voltak végrehajtani. Ennek a határozatnak egyik része így
hangzik: "A fegyvereket addig le nem tesszük, míg a német militarizmus
végkép legyőzve nem lesz."
Németország, látván a világszabadkőművességnek vele szemben elfoglalt
ellenséges magatartását, már a háború elején a szeg fejére ütött, mikor
német szabadkőművesekkel bizonyította rá a szabadkőművesség latin
irányára, hogy az a világháború okozója. Ámde ez a nagyon hangoztatott emberiesség és i igazságosság egy
szemernyit sem akadályozta meg a legszebb eszmékkel kóklerkedő ezen
farizeusokat, hogy ugyanekkor a Frappáns bizonyíték ez a levél egyben annak a hazugságnak a
megdöntésére is, hogy a szabadkőművesség a háború idején a humanitás
elvének a betartásáért, a háború borzalmainak a csökkentéséért és a
hadviselésben az emberies érzés felülkerekedéséért hadakozott.
Ellenkezőleg! Amint ez a levél is mutatja, azon dolgozott, hogy minél
nagyobb területet tudjon lángba borítani és minél nagyobbra hizlalja az
öldöklés molochját és az emberek közt amúgy is tobzódó gyűlölet rémét.
Elképzelhetjük, hogyha a német páholyok sem feszélyezték ezt a
vérszomjazó Nagy Orienst attól, hogy ezek tagjait is a németek elleni
háború ágenseivé igyekezzék tenni, mennyivel szemérmetlenebbül és
terrorisztikusan kellett azoknál a szabadkőműves páholyoknál fellépnie,
amelyekben ezeket a szempontokat agitációjánál nem kellett figyelembe
vennie. Miket csinálhatott, miket írhatott és mily propagandát fejthetett
ki azon államokban, melynek szabadkőművessége az ő alkotmányuk szerint a
Nagy Oriensben nemcsak protektorát, hanem legfőbb hatóságát is látta.
Két nagyhatalom azonban akadt, mely engedte magát megfogni és a
háborúba belesodorni. Az egyik volt Olaszország, a másik Amerika.
Hogy az olasz szabadkőművesség mindig forradalmár volt, s mindig
háborús célokat hajszolt, hogy lelkiismeretlenül idézte fel a
konfliktusokat a szövetséges monarchiával, melynek engesztelhetetlen
gyűlölője volt, azt egy előző cikkben már igazoltuk. Arra is rámutattunk
már, hogy ezt nem hazafiságból tette, hanem a Nagy Oriensnek a terveit
óhajtotta ez által megvalósítani, amelytől alkotmányát kapta, melynek a
legengedelmesebb vazallusai közé tartozott mindenkor.
Hogy az olasz szabadkőművesség nem hazafias szempontokból óhajtott
leszámolni a monarchiával, az akkor került nyilvánosságra, mikor Mussolini
a hatalmat megszerezte, s r mikor az Itáliában grasszáló két szabadkőműves
irány a duce kegyének megnyeréséért versengve, jobban mondva a saját bőrét
védve, egymás ellen a leleplezések egész özönét zúdította. Ezen
leleplezések folyamán aztán kitűnt, hogy a világháborúba Olaszországot a
szabadkőművesség nem olasz érdekekből rántotta bele, hanem tisztán francia
szabadkőműves érdekekből, s hogy az olasz szabadkőművesség ekkor Itália
adriai reviszdikációit nem támogatta. Ugyancsak a szabadkőművesek sütötték
egymásra, az olasz érdekek szempontjából azon megbocsáthatatlan bűnt, hogy
az 1917. évi párisi szabadkőműves kongresszuson, ahol a monarchiát a
későbbi ú. n. utódállamok között felosztották, az olasz szabadkőművesek
nyugodtan hozzájárultak ahhoz, hogy Trieszt, Fiume, Isztria, Dalmácia - az
olasz aspirációk régi vágya és álma, az olasz nacionalizmus legfőbb
törekvése - Jugoszláviának jusson.
Midőn ez Olaszországban kitudódott, a szabadkőművesség csak nagy
üggyel-bajjal tudta az elemi erővel kitörő népharagot magáról elhárítani.
így is áldozata lett ennek az el-alkudásnak, Ballori, a nagymester az
egyik legfőbb háborús uszító, akit meggyilkoltak, míg a másik
főszabadkőműves, Rudini márki, öngyilkosságot követett el.
Tény azonban az, hogy Olaszország a szövetségeseit hátbatámadva, adott
szavát megszegve, a háború kitörése után nem is egy esztendőre, az antant
oldalára állott.
Hogy mily munkával sikerült ezt az olasz szabadkőművességnek elérni,
arról már kötetek szólnak. Ludwig Müffelman, Leopold Wolfgang, mindketten
szabadkőművesek, az adatok egész tömegét szedték össze ennek
bizonyítására, P. Gruber Hermán jézus-társasági atya pedig a
szabadkőművesség háborús szerepét tárgyaló értekezésében ezen adatokat még
újakkal egészítette ki. (Stimmen der Zeit, 1915 szept.) Ettore Ferrari, az
olasz Nagy Oriens főmestere mindjárt a háború kitörése után két körlevelet
intézett az összes olasz páholyokhoz, melyekben azokat arra hívja fel,
hogy készítsék elő a közvéleményt arra, hogy a központi hatalmak ellen a
háborúba beleavatkozzon. A nagymester körlevele többek között az
alábbiakat tartalmazza: "Itália eddig csak szemlélője az összeütközésnek;
ez a magatartás azonban nem jelenti azt, hogy az ő érdekeit, hogy az ő
aspirációit, az 6 hagyományait és polgári és politikai életének
legfényesebb alapelveit figyelmen kívül hagyja . . . A jelen pillanatban
első gondolatunk hazánkra irányul. És miután bizonyos időszakok soha többé
vissza nem térnek a történelemben és mert épp olyan őrült, mint kárhozatos
dolog lenne azokat elszalasztani és az alkalmat meg nem ragadni, azt
hisszük, hogy Itália rosszul gondolkodik magáról, ha a tragikus háborús
játékból távol maradna, amely sok nemzedékre kihatólag fogja Európa sorsát
eldönteni."
... "A haza vitális érdekei vannak fenyegetve; a nemzeti egységnek oly
régen sóvárgott kiegészítését, ha most nem érjük el, az bizonytalan időre
lesz eltolva s talán örökre veszélyeztetve; a jog védelme az erőszak ellen
követeli tőlünk, ha hívek akarunk maradni legfényesebb tradíciónkhoz, hogy
rettenhetetlenül és gyorsan avatkozzunk a háborúba.
.....A szabadkőművesség kötelessége, hagyományához híven a
leghatározottabban folytatni a nemzeti lelkiismeret nevelésének nagy
munkáját. A páholyokon belül és kívül . . . minden testvérnek terjesztenie
kell azt a meggyőződést, hogy Itália számára ütött a legnehezebb
felelősség és a legkeményebb áldozatok órája . . .
A szabadkőművességnek .... ebben az órában meg kell mutatnia, hogy
múltjára méltó." Katonai szakértők szerint, ha az olasz határról a francia haderők el
nem vonatnak, ha Franciaország nem biztos abban, hogy a harmadik
szövetséges nem fogja kötelességét teljesíteni, s nem fog az antant ellen
háborút viselni, a világháború pár hónap alatt befejeződik, minthogy a
döntés nem az orosz, hanem a francia harctéren történhetett csak meg.
A szabadkőművesség volt tehát nemcsak a háború felidézésének az
okozója, hanem a tettese annak a szörnyűségnek, hogy a világ több mint
négy éven keresztül lángokban állott, s hogy millió és millió ember vére
öntözte a földet. Tudjuk, hogy Németország és a Monarchia mennyit fáradozott azon, hogy
Itáliát a háborútól visszatartsa. Tudjuk, hogy ez utóbbi területi
engedményeket is hajlandó volt tenni, s nagyon sok olyan előnyt
biztosítani Olaszországnak, melynél többet, mint győzelmes állam is alig
kapott.
Mindez nem használt. Nem azért, mintha az olasz irányadó tényezők
ezekkel be nem érték volna, nem azért, mintha az olasz igényeket ezekkel
ki nem lehetett volna elégíteni, hanem, mert a szabadkőművességnek kellett
a háború, s szüksége volt arra, hogy Olaszország is belépjen a hadviselő
államok sorába az antant oldalán.
Mikor a
hadvezetőség a háború alatt a szarajevói gyilkosság tetteseit bíróság elé
állíttatta, ezek vallomásairól s az egész perről hiteles feljegyzések
alapján Berlinben egy könyvet adtak ki "Der Prozess gegen die Attentäter
von Sarajevo" címen, melyhez az előszót Josef Kohler, a berlini egyetem
híres büntetőjogtanára írta. Kohler az egész esetet a legfigyelmesebben
átvizsgálva, annak hátterét kutatva, az alábbi meggyőződésre jut: "Tudjuk,
hogy nemzetközi befolyások érvényesültek, befolyások, melyek egyébként is
ebben a háborúban a legáldatlanabb szerepet játszották és egyrészt
Franciaországban az Elzász-Lotharingiai heccet a forrpontig izzították,
másrészt a svájci francia kantonokban átkot és szitkot szórtak
Németországra, s végül Itáliát a legszörnyűbb hitszegésre csábították, ami
a nemzetet maradandó szégyenfolttal bélyegezte meg. A Nagy Oriens, a
francia szabadkőműves páholy volt az, amely mindenüvé kinyújtotta
csápjait, ahol arról volt szó, hogy az egyházat kell megsemmisíteni, a
monarchikus érzületet aláásni... ez a páholy volt az, mely az átkos szerb
agitációt szorgalmazta. Tudjuk, hogy a fő-egyesület, melyben a destruktív
erők gyülekeztek, a "Narodna Obrana" nemcsak hogy tartalmazott
szabadkőműveseket, hanem vezetői szabadkőművesek voltak és az egész
bűnténynek értelmi szerzője, Tankosics mint szabadkőműves áll előttünk.
Melléje sorakozik Kazimirovics, aki többször megfordult a párisi
páholyban, ugyancsak szabadkőműves volt Ciganovics, aki a gonosztevőknek
pénzt bombát és revolvert juttatott, nemkülönben szabadkőműves volt a
fiatal gonosztevők néhánya, habár azt először letagadták."
Hamis
jegyzőkönyvek, hamis vallomások, ostoba rémmesék, hátborzongató
kegyetlenségek, lelketlen és embertelen tettek, szóban, versben, sőt még
fényképekben is bejárták az egész földet, s a szabadkőművesség ügynökei
fáradhatatlanul dolgoztak az emberiség fellazításán ellenünk. Hipokrita
szemforgatással mutogattak reá az általuk kitalált esetekre, mint
olyanokra, melyek minden emberi érzés kigúnyolásai, vakmerő koholmányok
özönét csempészték be minden család asztalára napi olvasmányul, hogy így
ellenségünkké tegyék a világot, hogy ez aztán részvétlenül' nézze
eltiprásunkat, mikor a szabadkőművességtől áhított ezen pillanat
elérkezik.
Nagyon
helyesen tenné tehát a magyar kormány és a magyar nemzet, ha egyszer
kinyomozná teljesen azon okokat, amelyek az ú. n. őszirózsás forradalmat
előidézték, s utána nézne annak, hogy a világszabadkőművesség
forradalmasító munkája miként és kik által fogant meg a magyar talajban
is.
Akkor talán, midőn 1917-ben elhatározta
országunk szétdarabolását, s az általa hirdetett civilizáció és erkölcsi
tökéletesedés nagyobb dicsőségére kitágított Európa térképén egészen
Danzigig, az ököljogot ismerő, taliót gyakorló, vérbosszút kodifikáló és
az orgyilkosságot, a bombát és revolvert a nemzeti célok közé beállított
erkölcsöt és lelkiséget ennek az öreg világrésznek a szívében?
Nincs a világnak az a lélek nélküli, kőszívű hóhéra,
aki azt mondaná ezekre az állapotokra, hogy jóllakott már kegyetlensége,
nem kíván már több megalázást.
Ámde a szabadkőművesség nem ilyen
érzékeny s nem abból a fából van faragva, amely valaha is megnyugodna.
Legfőbb börtönőrünk és jövőnk
legnagyobb ellensége az a hivatalos Franciaország, melyről bebizonyították
már. hogy nem egyéb, mint a Nagy Oriens határozatainak gerinctelen,
szolgalelkű végrehajtója. Ez a hivatalos Franciaország - készakarva ejtjük
ki, hogy csak a hivatalos államról van szó - ma is ugyanazon antipátiával,
ma is ugyanazon kegyetlenséggel és vaksággal utasít el magától minden
magyar kérést, vágyat, mint tette azt a békekötés idején. A francia népnek
nem érdeke, a francia jövőnek nem feltétele, a gloire megmaradásának nem
alapja, ellenkezőleg akadálya egy csonka és béna, egy minden isteni és
emberi törvény ellenére kicirkalmazott Magyarország a nagy germán eszmék
és évszázados szláv vágyak találkozási pontján. De hát itt nem a nemzeti
érdek a domináló szempont, hanem a világszabadkőművesség parancsa, ennek
pedig ma is célja, ma is törekvése, egy gyenge, egy satnya, egy erőtlen
Magyarország.
Ezt egyébként természetesnek vehetjük. Végre
is ezek az államok a Nagyoriens kreatúrái, s csak a naiv lelkek hiszik
azt, hogy a nemzetiségi, a nyelvi és faji törekvések iránt fogékony,
önzetlen gondolkodás szülöttei. Egyik napilapunk (A Magyarság) 1927.
június 2-iki számában egy párisi levélben megdöbbentő nyíltsággal és jól
értesültséggel fenti állításunkat a következőképpen igazolja: A (francia)
szabadkőművesség Jelentős befolyást gyakorol a külpolitika irányítására is
a kezében tartott parlament és kormányok révén. A világháború történetének
legizgatóbb fejezeteit az a történetíró fogja megírni, aki előtt
feltárulnak a páholyok és konventek titkos jegyzőkönyvei. Micsoda sötét
munka folyhatott ezekben a páholyokban! A katolikus Habsburg monarchia már
rég halálra volt ítélve a francia és skót rítusú kalapácsok által, még
mielőtt a békeszerződés asztalán feldarabolták volna. Itt készítették elő
az "elnyomott" népek felszabadítását, a párisi cseh nemzeti tanács
megalakítását és különösen a szerb és cseh törekvések hadi céljait."
Ha van ember a kerek
világon, aki elhiszi azt a bárgyúságot, hogyha nálunk a szabadkőművesség
vérebeit egy kormányzati intézkedés ismét elereszti láncairól, az ellenünk
ólálkodó, minket marcangoló dúvadak egyszerre elhúzódnak közelünkből, ha
van, aki elhiszi, hogy az emberöltők óta országunk gyűlöletében dolgozó
világszabadkőművesség máról holnapra a mi protektorunk és a mi jóakarónk
lesz, úgy lehet, hogy ez az ember sok minden szép jelzőre számot tarthat,
de a "józan" jelzőre - soha.
VII A Világszabadkőművesség, mint
a nagy háború okozója
Az
egész világ publicistáit, történészeit, államférfiait, tudósait állandóan
foglalkoztatja annak a kérdésnek a megfejtése, hogy ki, vagy kik, esetleg
mi, vagy mik okozták az 1914. év nyarán kitört világháborút? Könyvtárakat
töltene már meg azoknak a munkáknak a tömege, melyek a legkülönbözőbb
nézőpontokból vizsgálva ezt a kérdést, a legkülönbözőbb eredményeket
produkálják, amelyekkel megfejteni vélik a nagy talányt.
Ámde
a világ - miként már említettük - ezt a kényszer beismerést nem fogadta el
feltétlen igazságnak. A békét a győzők kardjai és tankjai a szétesett és
forradalmaktól legyöngített központi hatalmakra rákényszerítették ugyan,
Európa térképét is megváltoztathatták hatalmuk súlyával, de arra már nem
voltak képesek, hogy az emberiség meggyőződését is ők diktálják. A világ
nem fogadta el a németek és a legyőzött államok bűnösségét, s hova tovább
nem fogadják el ezt ma már a győztes államok gondolkodói és igazságot
kereső, kutató elméi sem. Az okok ezreit sorolják fel, mindmegannyi
gyújtóanyagot, mely az egekig hatoló robbanást előidézte, de a gyújtogató,
az még mindig rejtekben lapul, az még ma is ismeretlen.
A manőver
azonban nem teljesen sikerült! Vannak ma már, akik nyitott szemmel nézik
az eseményeket, minden államban akadnak a saját fejük után induló férfiak,
akik nem hajlandók a sok mesét, amit a szabadkőművesség a háború okáról
elregél, csak úgy kritika nélkül elfogadni, hanem gondolkozni és kutatni
kezdenek, hogy az igazi okot megtalálják. S itt a gondolkodó embernek
legelőször az tűnik föl, hogy miért a szabadkőművesség a legserényebb és
legszorgalmasabb az okok kitalálásában? Mi célja van ezzel, és mily
körülmények hatása alatt teszi ezt? Hiszen teljesen úgy fest a dolog, mint
annál a bizonyos tolvajnál, aki maga kiabált a legserényebben rendőr után,
abban a hitben, hogy így róla
elterelődjék a figyelem.
Ha aztán az így
elmélkedő férfiú kutatásait tovább folytatja, ha a szabadkőművesek
tetteit, beszédeit, terveit szépen összegyűjti, s belőlük kiformálja annak
egységes képét, hát megdöbbenve fog rájönni, hogy ez a sötétben dolgozó,
világosságot rejtegető éjjeli denevér-intézmény, nem is olyan ártatlan
ebben a borzasztó bűnben, kezén mindig több és több vérnyomokat fedez fel,
s mikor már adatait elrendezte, akkor látja csak, hogy tulajdonképpen
fülöncsípte a valódi tettest, kezében tartja a világháborút felidéző
szörnyeteg nyakát, s hogy ez nem más, mint a világszabadkőművesség.
Ezt a megállapítást nem mi tesszük először. Híres, neves férfiak évek
szorgalmas és hihetetlen energiával véghezvitt munkái szögezik le ezt a
tényt. Egész könyvtárra menő anyag gyűlt már így össze beszédekben,
cikkekben, könyvekben, a megcáfolhatatlan bizonyítékok ezrei tanúskodnak
arról, hogy a világháború felidézése, a szabadkőművesség munkája.
Hogy a szabadkőművesség - bármint akarja is ezt a tájékozatlan
közvéleménnyel elhitetni - nem idegenkedik a háborúktól, azt már az eddigi
fejezetekben is feltártuk. A francia háborúkon, a XIX. század
forradalmain, a Törökország elleni lazításokon stb. mindenütt meglátszik a
szabadkőművesség ujjlenyomata, mely - ha a páholyok munkáján nyilatkozik
meg - épen nem békés és pacifista terveket hajszol és nem ilyen célokat
követ. Idéztünk sok szabadkőműves nyilatkozatot, hivatalos programot,
melyekben csak úgy lángol a gyűlölet a mai világrend ellen, s a vágy arra,
hogy egy rémséges vér és tűzözön útján ezt eltörölje a föld színéről. Az
1746-ban megjelent és Rómában nyilvánosan elégetett "Les Franc-Macons
écrasés" című szabadkőműves irat ezt a szabadkőműves programot így
rajzolja meg: "A szabadkőművesség feladata, hogy mint egy második Mózes
felszabadítsa a sóhajtozó népet, kioltsa a világot emésztő viszály
fáklyáit és az összes különböző népcsaládokat egy testté egyesítse. Miután
pedig az emberektől nemcsak az erőszak ragadta el a szabadságot és
egyenlőséget, hanem a hamis kegyesség és tudatlanság is; a
szabadkőművesség kötelessége a babona birodalmát is szétrombolni, a
tudatlanságot és tévelygést leküzdeni és a természet világosságát, vagyis
az észt követni. A szabadkőművesség feladata ennélfogva a babona, a
zsarnokság és az önkény három szörnyetegét, a vallás, a természet és az
erő eszközeivel leküzdeni és ezzel az aranykort újra visszahozni."
Gyűlöletének tárgya a katolikus
Egyház és a pápán kívül, a katolikus Habsburg ház és Monarchia, s a
Hohenzollern uralkodóház volt legfőképpen. A pápánál elérte célját -
legalább ő úgy gondolta, hogy igen - mikor a pápai államot bekebelezte az
Unita Itália testébe és a pápát fogollyá tette a Vatikánban. A katolikus
egyházzal szemben is sikeresen harcolt, hiszen a műveltnek nevezett
nyugaton mindenütt keresztülvitte a szekularizációt, a szerzetes rendek
kiűzését, a vallásoktatás kiküszöbölését az iskolából, megteremtette a
laikus morált és a felekezeteken kívül álló államhatalmat. Szövetségese és
testvére a szociáldemokrácia, a liberalizmus, a vallástanítás terén mindig
nagyobb és nagyobb területet mondhatott a magáénak, itt tehát szintén meg
lehetett elégedve az eredménnyel. A trónok döntögetése is mindig nagyobb
arányokat öltött, ma Portugália, holnap Törökország teljesítette be a
szabadkőművesi programot ezen a téren, s a többi államok is igen jó úton
voltak, hogy ezeket utánuk csinálják.
Hát ez telibe talált! Az
egész Nagy Oriens hatalmasat jajdult, s egészen oda volt az ijedségtől és
félelemtől. Mikor aztán magához tért, a legkevésbé sem francia
szellemességgel, hanem valódi kocsis stílusban, egy tiltakozást
szerkesztett meg a különböző páholyokhoz, melynek egyes fejezetei a
következőképpen szólnak: ,Miután a francia Nagy Oriens tanácsa a
közleményekből tudomást szerzett arról, hogy egyes német szabadkőműves
hatalmak és egyes német szabadkőművesek azt igyekeznek kimutatni, hogy a
világháborúért a hármas antant felelős, bár feleslegesnek látszik ilyen
szemtelen felfogásokra válaszolni, a francia Nagy Oriens még sem tarthatja
magát vissza attól, hogy bosszús tiltakozását közzé ne tegye:
"Figyelemmel arra, hogy az ilyen szabadkőművesek megszégyenítik azt az
egész intézményt, melynek összes tagjai az emberiség és igazságosság
legtisztább érzelmeitől kell, hogy áthatva legyenek; figyelemmel arra,
hogy őket kultúrájuk, mely speciálisan a porosz militarizmus alapján épült
ki, melyet egyszer s mindenkorra le kell verni, kívül helyezi az egész
szabadkőművesség egyetemén . . . stb."
Bukarestben fennálló Zur Arbeit című
és teljesen németekből álló páholyt egy leiratban rá ne igyekezzék venni
arra, hogy a központi hatalmak és saját fajtájuk ellen áruló szerepet
vállaljanak. A páholy aztán alaposan odamondogat a legfőbb protektorának
az alábbi válaszban:
"Igazoljuk az önök legutóbbi két körlevelének
vételét, és rendkívül meg vagyunk lépetve, hogy a francia Nagy Oriens
minden kőműves alapelvvel ellentétben ebben a máris annyira szerencsétlen
időben politikai és nacionalista céloknak szenteli tevékenységét. Csupán
gyöngédség lett volna önöktől, ha egyik leány páholyuknak, mely az önök
legjobb tudomása szerint majdnem kizárólag németekből áll, meg nem küldik
ezeket az abszolúte nem szabadkőműves irányú köriratokat, melyek
legdurvább ellentétben vannak a nekünk megelőzőleg megküldött, a
német-francia megértésre vonatkozó tételekkel. Azzal a kívánságukkal, hogy
a fent jelzett köriratokat a sajtó kezébe juttassuk és ezáltal itt
Németországgal szemben ellenséges hangulatot keltsünk, megsértettek önök
bennünket, mert mi híven kötelességünkhöz, melyre megesküdtünk, ily
kőművesellenes eljárást sohasem helyeselhetünk. (A levél kelte 1915
március 5. és 18.)
Ki is fejtett ilyen lelketlen propagandát! Ma már nagyrészben
összegyűjtötten láthatjuk azt a hatalmas anyagot, amely ennek egyes
fázisait feltünteti, s az eredményt bizonyítja Portugália, Görögország
háborúba rántása, mely teljesen szabadkőműves hatás alatt jött létre. Az
is tudjuk, hogy Spanyolországban sem kímélte a Nagy Oriens a fáradságot,
éveken keresztül minden telhető eszközt igénybe vett, hogy azt az országot
is frontba állítsa, s az csak természetes, hogy az eszköz megválogatásában
abszolúte nem volt kényes. Ha az ígérgetések, a morális fenyegetéseik nem
használtak, ha ezek alkalmazása mellett eredményre nem volt kilátás, hát
akkor jöttek a szabadkőművesség arzenáljából a nehéz ütegek, az agitátorok
megszerzése, az emberek lekenyerezése, a sajtó megvásárlása, s jött, mint
nagy ágyú az utca felvonultatása, a lázongások felkeltése, a belső rend
megbontása. Valóban szinte csodálatosnak mondhatjuk, hogy Spanyolország
mindezek ellenére is kidobta nyalkából azt a pányvát, amelyet a Nagy
Oriens neki vetett, hogy ezzel azt is a háborús nemzetek sorába vonszolja
be.
Ez a háborús vágytól csepegő körlevél, mely telve van
a Németország, a Monarchia elleni gyalázkodásokkal és rágalmakkal,
természetesen a francia páholyokat igen megnyugtatta s a francia
hadvezetőségnek is nagy követ vett le a szívéről. Ebből ugyanis
nyilvánvalóvá lett, hogy az antant hatalmaknak Olaszországtól tartaniok
nem kell. az szövetségesei oldalán a háborúba soha beleavatkozni nem fog.
így aztán az olasz határon levő francia haderőket onnan el lehet vonni és
más helyeken felhasználni. Éppen idejében! A nagy német roham már a
francia főváros alá préselte az egész haderőt, s minden arra mutatott,
hogy rövidesen megismétlődik az 1871-iki francia katasztrófa. Az olasz
határról elvont haderőket tehát gyorsan a németekre dobta a hadvezetőség,
amivel megakadályozta hadseregének a katasztrófáját . . .
Ferrari nagymester körlevele nem is maradt aztán
hatás nélkül a testvérekre. Hozzáfogtak a háborús uszításhoz, s hogy azt
minél szélesebb körben gyakorolhassák, Olaszország liberális és
szabadkőműves sajtójában 1914 októberében a nagymester mindkét körlevelét
le is közölték. Ezek között a leghangosabb uszítók a "Messaggero" és a
"Secolo" című lapok voltak, melyekről mindenki tudta, hogy a francia
szabadkőművességtől szubvenciót húznak.
Az olasz szabadkőművesség agitációja
tehát nem csökkent, hanem - ellenkezőleg - napról-napra erősbödött. Az
ország hangulata a folytonos izgatás következményeképpen, mindig jobban
szorította a kormányt a háború felé, s tekintve, hogy ennek a kormánynak
tagjai között szabadkőművesek is voltak, ez nagyon könnyen hajlott ezen
megoldás felé.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!