Mikor  a szíved már csordultig tele,

Mikor  nem csönget rád, soha senki se,

Mikor  sötét felhő borul életedre,

Mikor  kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz  fel a magasba, reményteljesen,

S  fohászkodj: 

MIATYÁNK,  KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a  magányod ijesztőn rád szakad,

Mikor kérdésedre  választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz  a durva szók özöne,

Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel  a magasba, és hittel rebegd:

Uram! 

SZENTELTESSÉK  MEG A TE NEVED!

Mikor  mindenfelől forrong a "nagyvilág",

Mikor  elnyomásban szenved az igazság,

Mikor  szabadul a Pokol a Földre,

Népek  homlokára Káin bélyege van sütve,

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!

Nézz  fel a magasba, - hol örök fény  ragyog,

S  kérd: Uram! 

JÖJJÖN  EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor  beléd sajdul a rideg valóság,

Mikor  életednek nem látod a hasznát,

Mikor  magad kínlódsz, láztól gyötörve,

Hisz  bajban nincs barát, ki veled törődne!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz  fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,

S  mondd: Uram! 

LEGYEN  MEG A TE AKARATOD!

Mikor  a "kisember" fillérekben számol,

Mikor  a drágaság az idegekben táncol,

Mikor  a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",

S  millió szegény a "nincstől" hal  éhen,

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz  fel a magasba, - tedd össze két  kezed,

S  kérd: Uram! 

ADD  MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor  életedbe lassan belefáradsz,

Mikor  hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,

Mikor:  hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Minden  lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!

Nézz  fel a magasba, s hívd Istenedet!

Uram!  Segíts! 

S  BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor  hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

Munkád  elismerik, lakást is szereznek,

Mikor  verítékig hajszoltad magad,

Később  rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!

Nézz  fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram! 

MEGBOCSÁTOK  AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor  a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,

MIKOR  A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,

Mikor  népeket a vesztükbe hajtják,

S  kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI  ATYÁNK?!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz  fel a magasba, s könyörögve szólj!

Lelkünket  kikérte a "rossz", támad, s tombol! 

URAM!  MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!

MENTS  MEG A GONOSZTÓL!

AMEN!

UTÓHANG: 

S  akkor megszólal a MESTER, keményen -  szelíden,

Távozz  Sátán - szűnj vihar!

BÉKE,  s CSEND legyen!

Miért  féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK  ! Hisz' én megigértem Nektek!

Pokoli hatalmak  rajtatok erőt nem vesznek

Hűséges  kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,

S a végső  időkig - VELETEK MARADOK!

DOMÁMMÉ VARGA HERMINA

híre