Adjon az Isten! A Magyar Gárda Békés megyei Gróf Tisza István százada Sarkad városában járt 2009. augusztus 23-án. Többszöri lakossági megkeresés és felkérés után néhány helyi szimpatizánssal közbiztonság-javító, bûnmegelõzõ, „egészségügyi sétát" tartottunk a városban. "Spontán sétánk" elején találkoztunk egy helyi családdal, akik elpanaszolták, hogy a héten már több rablás történt a városban. Csak a hétfõi napon négy darab, ebbõl egyikük édesanyját érte egy, amint éppen a helyi közértbõl távozva kitépte a kezébõl a bevásárlószatyrot egy fiatal. Az egyik kísérõnktõl pedig megtudtuk, hogy betörtek hozzájuk a hét folyamán ismeretlenek. Sétánk során háromszor találkoztunk rendõri erõkkel, elõször összefutva egy rövid beszélgetést tartottunk három fiatal rendõrrel, akik közben igazoltattak néhányunkat. Másodjára azonban már célzottan minket igazoltatni érkezett a helyszínre egy rendõri konvoj, erõsítéssel. A civil ruhás rendõr tájékoztatást kért és kapott szándékainkról, ott tartózkodásunk és utunk céljáról, miszerint mi egy közösségi „egészségügyi sétán" veszünk részt így formaruhában. Mi is tájékoztatást kaptunk tõle, hogy ez esetben nem követünk el bûncselekményt vagy szabálysértést, és rendben folytathatjuk utunkat. Az utunkat ugyan rendben folytattuk is, de sajnálatos módon nem sikerült békésen befejeznünk, mert a gépjármûveinkhez menet feldühödött, fenyegetõzõ, acsarkodó cigányok sokfõs csoportja tartóztatott fel bennünket. De a rendõri asszisztencia megérkezése és gyors közbelépése visszatartotta õket komolyabb atrocitás elkövetésétõl, és távozásra szólította fel az ellenségeskedõ magatartást folytató csoportot. A sajnálatos inzultus úgy kezdõdött, hogy az Árpád fejedelem terén, a járdán elhaladva mellettük egy körülbelül hatfõs, addig békésnek tûnõ és még a köszönésünket is viszonozó cigány csoport - társaik érkezésére és biztatására, akik érkezõ gépjármûvekbõl ugráltak kifelé -, visszafordult irányunkba, és utolérve minket életveszélyes fenyegetések, képtelen kijelentések közepette feltartóztatott minket. Elhangzottak részükrõl olyan képtelenségek, hogy „Sarkad cigány város" (!), és „ezért takarodjunk innen, mert baj lesz" (!), illetve ezt és azt a „rokonukat is gárdisták ölték meg" (!) stb. A hívásunkra kiérkezõ rendõrség felszólította a hõzöngõ cigányokat, hogy távozzanak, elejét véve az elfajuló eseményeknek és tettlegességnek. Minket pedig megkérdeztek, hogy kívánjuk-e folytatni utunkat gyalogosan, mert akkor erõsítést hívnak. Ugyanis több utcában lincshangulatban gyülekezõ ellenséges cigányok csoportosultak már ekkor. A jelenlévõ rendõrökkel egyetértésben született meg a döntés távozásunk mellett, eredeti terveinknek megfelelõen. Visszamentünk a parkolóba, és elköszöntünk a minket elkísérõ szimpatizánsoktól. A fentiekben taglalt esetünk is jól bizonyítja, és egy újabb eleven példája annak, hogy nem a Gárda az agresszor, hanem pontosan ellenkezõleg, Õ válik egyfajta primitív õsállati területvédelmi ösztönök, rasszista magyarellenes etnikai indíttatású erõszak célpontjává, mind gyakrabban, a többségi társadalom tagjait ért ilyen támadásokhoz hasonlóan. Célunk erõinkhez mérten jelenleg nem a probléma megoldása, hanem a figyelemfelhívás a probléma létezésére, amely tevékenységünket a jövõben kitartóan folytatni kívánjuk.

B.KISS-TÓTH LÁSZLÓ

HÍRE